23.rész. Költözés...:)

Nagyon sokat kérleltem Milly anyját, de végül elengedte.
- Na mi van? Elengedték? - kérdezte Zayn a körmét rágva. Kicsit furinak találtam, mert Zayn nem szokta a körmét rágni...
- Hát...az az igazság... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert Zayn közbevágott.
- Tudtam, hogy nem fogják elengedni. Majd én megyek elrabolom...és most komolyan mondom - és az ajtó felé vette az irányt.
- Várjál már. Millyt elengedték. Azt mondta, jön, amint tud - rángattam visszafelé Zaynt.
- Akkor meg miért nem ezzel kezdted? - kérdezte értetlenül.
- Mert kíváncsi voltam a reakciódra.
- Ha-ha. Nagyon vicces - mondta és lezuhant a kanapéra.
- Gyere. Megmutatom a szobánkat - mondta Harry és megfogta a kezem.
- Oké - mosolyogtam és egy puszit nyomtam az arcára. Niall is megfogta Sophe tatyóját és a szobájuk felé vették az irányt.
Beléptünk a szobába...
- Na hogy tetszik? - kérdezte Harry és letette a táskámat.
- Nagyon szép :) - mosolyogtam és körbefelé néztem.
Nagyon szép volt a szobánk. Szinte minden volt benne. El is kezdtünk kipakolni. Harry megmutatta, hogy hova tehetem a ruháimat és ő is segített.
- A ruhák megvárnak, majd kipakolunk később - mondta Harry. Elkezdett csókolgatni és az ágy felé húzni...
- Nem. Most kell kipakolnunk . viszonoztam a csókot.
- Gyerekeeek...lefelé! Itt van Milly - kiabált Liam.
- Menjünk. Itt van Milly - mondtam.
- Hát persze...a legjobb pillanatban - sóhajtott Harry.
- Gyere már - mosolyogtam és húztam lefelé a lépcsőn.
Már mindenki lent volt, csak még Zayn nem.
Köszöntünk Milly-nek és végig ölelgettük.
- És Zayn? - kérdezte.
- Zayn még... - Zaaaayn - kiabált Louis.
- Megyek - jött vissza a hang.
- Még a haját babrálja - súgta oda Louis Milly-nek, aki csak elnevette magát.
Zayn bejött és meglátta, hogy Louis és Milly igen közel vannak egymáshoz.
- Hééééééj te meg mit csinálsz??? - kérdezte Zayn Louis-t, miközben rohant felé.
- Nem csinált semmit - mosolygott Milly, de engem észre sem vettél... - vágott szomorú arcot.
- Téged nem észre venni??? Az lehetetlen - mondta Zayn és megcsókolta Milly-t.
- Oké, Oké. Szerintem menjünk beljebb - invitált minket Louis a nappali felé.
- Oké - mondtuk egyszerre és a nappali felé vettük az irányt.
- Mit kérsz? - kérdezte Zayn Milly-t.
-Nem kérek semmit. Épp most ettem. Tudjátok, milyenek az anyák...kaja nélkül sehova - mosolygott Milly.
- Igen. Ez így van - mondtuk. - Na és mit csináljunk?
- Hát nekem mindegy - mondta Milly.
- Mi lenne, ha paintball-oznánk? - ajánlotta Louis.

22.rész. Otthon édes otthon...vagy mégsem?? O.o

Sziasztok! Most egy darabig nem leszek, de légyszi komizzatok, ha nem jó, akkor is. Mindenkit beleértve...:DDD


Másnap már korán reggel kopogtattak az ajtón.
- Ki az? - kérdeztem álmosan, Harryt átölelve. Benyitott Louis.
Hát persze...ki más zavarhatna korán reggel, ha nem te..Louis - mondtam neki, de szerintem nem sokat értett, mivel nagyon álmos voltam.
- Óó...a kis turbékoló Kevinek - mosolygott Louis.
- Mi van? O.o - úgy tettünk, mintha nem értettük volna.
- Mindegy...kifelé az ágyból! - mondta, széthúzta a függönyt és ledobta rólunk a takarót.
- Louis! Te mi az ördögöt csinálsz? - ordított rá Harry (tudniillik reggel nagyon morcos...)
- Csak szólni jöttem, hogy pakoljatok, mert 11-kor indul a repülő - tette keresztbe a kezét Louis.
- Milyen repülő? O.o - értetlenkedett Harry.
- Megyünk haza, ha még nem vetted volna észre... - okoskodott Louis.
- Tényleg... - csapott a fejére Harry - akkor tényleg siessünk.
Louis kiment, mi pedig felöltöztünk és elkezdtünk pakolni.
Mire készen lettünk és lementünk, már mindenki csak ránk várt.
- Hol voltatok? Már azt hittük sosem jöttök le... - tette kezét a derekára Niall.
- Biztos megint turbékoltam...a Kevinek ezt szokták - okoskodott Louis megint...
- Igen Louis...pont azt - mosolyogtunk.
- Mondtam én - nézett a fiúkra.
- Szerintem ideje lenne elindulni...majd a kocsiban turbékoltok tovább - röhögött Liam.
- Oké, menjünk - mondtam és beszálltunk a kocsiba. Már fél 11 volt és méghozzá Louis vezetett. Sietnünk kellett, ezért úgy hajtott, mint egy őrült. Dehát Louis mindig az...mondtuk neki, hogy lassítson, de semmi haszna nem volt. Szerencsére nem lett senkinek semmi baja és gyorsan odaértünk a reptérre. Felültünk és rögtön fel is szálltunk. Harry elaludt, én pedig olvastam. Sophe és Niall nagyon el voltak foglalva egymás szájával, ahogy Milly és Zayn is.
Liam nagyon halkan beszélgetett valakivel telefonon és nagyon mosolygott, Louis pedig őt nézte, mert még ő sem tudta kivel beszél, de ahogy hallottam, mintha egy lánnyal beszélt volna, de az biztos nem az anyja volt...Mindegy...majd kifaggatjuk :P
Hát én nem nagyon tudtam mit csinálni miután meguntam az olvasást, úgyhogy csak a felhőket bámultam az ablak másik oldalán. Szuper...csak Harry aludt. A többiek olyan jól megvoltak...
Pár óra múlva szóltak, hogy kapcsoljuk be az öveket, mert leszállunk. Igy is tettünk. Erre a hangra már Harry is felébredt. Leszálltunk és elvettük a csomagjainkat. Elindultunk...hazafelé? O.o Hát igen. Egy darabig úgy tűnt, de aztán a fiúk rászedtek, hogy menjünk náluk, mert meg akarnak velünk beszélni valami ''nagyon fontos'' dolgot. Mi beleegyeztünk...
                                                 ***
Mikor a házba értünk el is kezdték...
Azt találták ki, hogy költözzünk náluk. Örültünk is neki, de a szüleink már kevésbé...
                                                 ***
- De miért nem? Nem csinálunk semmi rosszat és már különben is 17 évesek vagyunk. Anya légysziii. Ezt nem teheted meg velünk - könyörögtünk, de nem hatott.
- Nem mehettek és kész! Téma lezárva!
Apa hazajött a munkából és őt is elkezdtem kérlelni. Ő mindig is engedékenyebb volt, mint anya.
- Apaaa. - kezdtem - a fiúk meghívtak, hogy lakjunk náluk és légyszi engedd meg. Anya nem akar elengedni, de te elengedsz ugye???
- Először is sziasztok, aztán pedig nem tudom...Milyen volt Sidney-ben? - faggatott - Ugye nem csináltatok ''őrültséget''???
- Ugyan miféle őrültséget csináltunk volna? - legyintettem a kezemmel. Apa csak nézett.
- Nem apa. Nem csináltunk őrültséget és nem is fogunk.
- Akkor mehettek - mosolygott és el készült menni, de én visongva a nyakába ugrottam, ezért nem tudott szabadulni :D
- Dehát...mi az, hogy elengeded? - lepődött meg anya.
- Már 17 éves és tud vigyázni magára - biztatta apa anyát.
- De ha valami őrültséget csináltok... - fenyegetett anya, de a szavába vágtam.
- Nem fogunk semmilyen őrültséget csinálni.
- Ajánlom is... - rázta a mutatóujját.
Gyorsan felmentünk a szobánkba és átcipeltük a táskáinkat Harryéknél, mivel még nem pakoltunk ki, meg még pár cuccot be is dobáltunk.
                                                 ***
Csengettünk az ajtón. Louis nyitottam ki. Valami nagy párnacsatát tartottam, mert minden tele volt taluval és ment a zene. Harry is odaszaladt hozzánk, de csak egy boxer volt rajta.
- Ti miért nem szóltatok, hogy jöttök? Segítettünk volna - mondta Harry és megpuszilt.
- Há-hát meg akartunk lepni - mosolyogtam és közben a fejemet vakargattam.
- És Milly? - szaladt Zayn is az ajtóba.
- Nem tudjuk, mivel nem egy házban lakunk, de szerintem elengedik. Mindjárt fel is hivom.
- Oké. Gyertek be - hívtak.
- Jó.
Bementünk és felhívtam Millyt.

21.rész. Az eper...:)

 Nagyon jól éreztük magunkat, amíg a paparazzik le nem rohamozták a fiúkat. Mindenhol megtalálják őket. Szinte már a nyakukban ugráltak. Oké. Én megértem, ha autogramot kérnek, meg pár képet. De miért kell pluszba még sikoltozni is? O.o Több, mint fél órába tellett, míg mindenkinek aláfirkantottak és pár közös kép készült. Ezek után a paparazzik örömmel mentek vissza oda, ahonnan jöttek.
- Azt hittem, már soha nem mennek el - sóhajtott Zayn, aztán a földre borult.
- De csak elmentek és mi is mehetnénk - húzta a fejét Niall az átmeneti házunk irányába - már nagyon éhes vagyok - simogatta a hasiját és nézett ránk boci szemekkel.
- Jó, menjünk...szerintem nem csak te vagy éhes - húztam el a számat.
- De olyan jó idő van és a víz is meleg - húzott Harry a víz felé - a kaja megvár - folytatta.
- Nem! A kaja SOHA nem vár meg!!! - ordított Niall Harry arcába - mi pedig most haza megyünk!
- Oké - tette fel a kezeit Harry - de egyhamar nem jövünk ide vissza.
- Mindenki el akart menni, csak Harry nem. De szegény muszáj volt, mivel kezdtünk összepakolni és mindenki ellene volt. Semmilyen szemetet nem akartunk ott hagyni, mert ugyebár mi rendesek vagyunk...:P
Eközben a fiúk felhívták Pault, hogy jöjjön értünk. Mire ideért mindent összeszedtünk és beültünk a kocsiba. Szó szerint kidőltünk, mint a dominó. Harry dőlt rám, én Niall-re, Niall Sophe-ra, Sophe pedig az ablakra, mivel ott már nem ült senki. Aztán a hátunknál Zayn Milly-re, Milly Louis-ra, Louis Liam-re, Liam pedig szintén az ablakra. Hát mit ne mondjak...elvoltunk, közben pedig csak röhögtünk.
- Simon gratulál nektek, Azt mondta szuperek voltatok a koncerten - mutatott Paul egy ''perfect'' jelet, amikor a tükörbe nézett, így pedig ránk.
- Oh, tényleg? Tudjuk - nyújtotta ki a nyelvét Niall és elmosolyodott.
- Hát persze, hogy azok voltunk. Nekünk ki tudna ellenállni? - tette karba a kezét Zayn, majd kérdően nézett ránk, amin mi csak nevettünk.
Hazáig jól elszórakoztunk.
                                                   ***
- Gyorsan együk valamit, mert meghalok - fogta Niall a hasát és rohant a hűtő felé. A fiúk meglátták, hogy Niall megcélozta a hűtőt és mind utána...vagyis a hűtő után. Beszélek hülyeséget...egy hűtő nem futhat. Szóval...Niall szaladt a hűtőhöz, a fiúk pedig szintén a hűtőhöz és Niall után. ( remélem azért érthető voltam :) )
Kinyitották...egy eper - csodálkoztak tátott szájjal. - Az enyém! - Nem, az enyém! - De nem, mert az enyém!!! - ugráltak egymás hátán.
Hát na...csak egy eper volt a hűtőbe, viszont mindenki éhes volt :/
- Mondtam, hogy a kaja nem vár meg!!! - mérgelődött Niall és összeszorította a száját.
- Ti mi a szöszt csináltok? - húztuk a szemöldökünket a lányokkal.
- Nincs kaja - visított Niall - érted mi az??? - nézett rám gülü szemekkel.
- Semmi baj. Fél óra és lesz - mosolyogtam.
Elmentem Harry-vel egy közeli boltba. Persze Niall is akart jönni, de nem vittük, mert felfalta volna az egész boltot. Gyorsan bevásároltunk és el is indultunk ''haza''.
A lányokkal rögtön elkezdtünk valamit kutyulni, mert Niall és a fiúk ''éhen halnak''. Hát...ebből spagetti lett. Le is ültünk enni. A fiúk végre ettek és beállt a szájuk. Ennek mi is örültünk.
- Ez nagyon finom... - dicsértek meg minket a fiúk, miközben a spagettit majszolták. Szegényeknek tiszta szósz volt a szájuk, meg mindenük.
- Köszönjük. Kicsit mind a 3-an értünk a főzéshez, így összekutyultuk a tudásunkat és hát ez lett :) - büszkélkedtem.
Miután a fiúk jól laktak megnéztünk egy filmet, persze az is horror volt, mivel a fiúk ezt akarták. Megnéztük a ''Végső állomás''-t (csak, hogy Zsófinak kedvezzek :P )
Hát elég undi volt, ahogy az embereket darabolják felfelé, de a fiúk ezt akarták nézni...
Én Harry mellett, Zayn mellettem, aztán Milly, Liam, Sophe Niall és Louis ült.
Egész idő alatt a fiúkat ölelgettük, mint akik a bolondkórházból szabadultak...
A film után...ha lehet annak nevezni, letusoltunk és elmentünk aludni. Harry karjaiban aludtam el :))) Olyan jó volt tudni, hogy ott van mellettem :)))

20.rész. A parton...:)

Sziasztoook! Elérkeztünk a 20. részhez :DDD Nagyon köszönöm az eddigi komikat és remélem továbbra is komizni fogtok :))) :*** Ha valami nem tetszik a blogban nyugodtam írjátok meg :D




Másnap reggel 8kor keltünk, mert még korán le akartunk menni a partra. Eldöntöttük, hogy ott töltjük a fél napot.
- Harry ébredj, mennünk kéne lefelé - keltegettem Harry-t.
- De még korán van - ásítozott.
- Nem. Már 8 óra. Gyere mááár. Légysziiii....
- Oké, de csak miattad - megpuszilt.
- Köszi :)
Felöltöztünk és lementünk, de még egy árva lélek sem volt sehol. Bementünk Sophe és Niall szobájába. Olyan édesen aludtak...nem volt szívem felkelteni őket, de végül mégis rászántam magam. Utána elindultunk Milly és Zayn szobája felé. Ők is nagyon cukin aludtak, de nem tehettünk mást, felkeltettük őket. Pontosabban csak Milly-t, mert Zayn nem akart felkelni.
- Van egy ötletem - súgta nekem Harry és megmondta, hogy mire gondol.
- Zayn, Zayn...eltört a tükröd. Mos mi lesz? - ordítozott Harry kétségbeesetten.
- Mi? Hol? Tükör? Enyém? - dadogott Zayn, de legalább már fent volt.
Egy szobával tovább mentünk Liam-hez. Őt nem kellett keltegetni, mert már fent volt és öltözött. Rendben. ( Nem hiába mondják rá, hogy olyan, mintha a fiúk pót apja lenne :) xD )
Bementünk Louis-hoz is és szegénykém annyira aludt, hogy észre sem vette, hogy a földön van.
- Louis. Ébredj. Öltözz - szóltunk neki.
- De én még álmos vagyok anya.
- Louis! Nem vagyok az anyád és légyszíves kelj fel! ( Harry persze csak nevetett ).
- Nem akarok.
- Lopják a répát!!! - Kiáltottam fel.
- Hol van a betörő??? - Pattant fel a földről.
- Ezzel is megvagyunk - mondtam elégedetten és elindultunk lefelé.
Mindent összepakoltunk, ami kellett és elindultunk a partra. Mi a lányokkal kiültünk napozni, a fiúk pedig fürödtek. Be akartak minket is hívni a vízbe, de mi nem mentünk, ezért megfogtak és beledobtak.
- Ti nem vagytok normálisak - röhögtünk.
- Igen? Hát nem is akarunk azok lenni - mosolygott Liam.
Minden jól ment, amíg...


http://www.google.hu/imgres?q=one+direction+like-ot+mutat&hl=hu&gbv=2&biw=1024&bih=677&tbm=isch&tbnid=co2L_vstM3EwLM:&imgrefurl=http://onedirectiontortenet.blog.neon.hu/&docid=ORZvO0DDdsVhKM&imgurl=http://onedirectiontortenet.blog.neon.hu/files/2012/05/tumblr_lyhml5MogK1r9wip0o1_500.jpg&w=500&h=500&ei=0ojLT8OCA9SN4gTqxIT-Dw&zoom=1&iact=hc&vpx=758&vpy=306&dur=3274&hovh=225&hovw=225&tx=137&ty=127&sig=112325235488798743789&page=1&tbnh=156&tbnw=149&start=0&ndsp=15&ved=1t:429,r:9,s:0,i:87

19.rész. Louiiiiis!!!...:)

Reggel mikor felkeltem láttam, hogy Harry még alszik, ezért nem akartam felkelteni. Gondoltam lemegyek a konyhába, mert irtó éhes voltam, de ő megfogta a kezem és visszahúzott.
- Hová mész? - kérdezte és megcsókolt.
- Nagyon éhes vagyok, úgyhogy valami kaját indultam összedobni, de nem akartalak felkelteni, mert olyan cukin aludtál :)
- Te is cukin aludtál - mosolygott és megint megcsókolt.
- Jóóóóó regggeeeeeelt! - rohant be Louis a szobánkba és ránk ugrott.
- Louis! Te mit csinálsz? - kérdeztem mérgesen.
- Már nem tudtam tovább aludni, úgyhogy gondoltam jövök ide titeket idegesíteni.
- Jaj...és miért pont mi?
- Mert titeket szeretlek idegesíteni :)
- Há' kössz O.o
- Nincs mit ;) Amúgy meg ti hogyhogy együtt aludtatok? Nem úgy beszéltétek meg, hogy a lányok lent alszanak?
- De igen, csak Harry nem hagyott békén, ezért muszáj voltam feljönni.
- Igeen? És mit csináltatok?
- Hogy érted? - kérdeztem.
- Louis! Megkérlek, hogy fáradj ki a szobánkból... - sóhajtott Harry.
- Akkor biztos volt valami ;) - kacsintott Louis.
- Nem volt semmi...menj mááár.
- Oké, oké :)
Ezután felöltöztünk és lementünk reggelizni.
- Mi legyen reggelire? - kérdeztük a lányokkal.
- Mindegy, csak finom legyen - mondta Niall. Hát persze, szerintem ő mindent megeszik.
Reggeli közben megbeszéltük, hogy mit csináljunk a koncert után, ugyanis még nem akartunk haza menni. Jobban meg akartuk ismerni Sidney-t. 
- Szerintem koncert után menjünk le a partra :) - javasolta Zayn.
- Igen, az jó ötlet. Mindenkinek tetszett :)
Megreggeliztünk, összepakoltunk és a fiúk megintcsak gyakoroltak, mi pedig néztük őket :) Utána készülődtünk a koncerthez és el is indultunk. Rengetegen voltak és annyira visítottak, hogy majdnem megsüketültünk. Mikor vége lett nagyon elfáradtunk és már semmi kedvünk nem volt lemenni a partra, ezért úgy döntöttünk, hogy holnap megyünk le. A fiúknak még autogramm osztás volt, ezért megvártuk őket, utána haza indultunk.
Most megint Harryvel aludtam és Sophe meg Milly is rászánta magát, hogy Niall-el és Zayn-el aludjanak. Hamar el is aludtunk :)

18.rész. Sidney-ben...:)

Mi is elkezdtünk készülődni. Már be voltunk pakolva, de még fel is kellett öltöznünk. Mikor elkészültünk megjöttek a fiúk, elköszöntünk a szüleinktől és elindultunk Millyért, aztán pedig a reptérre. A repülön én Harry-vel ültem, Sophe Niall-el, Milly Zayn-el, Louis pedig Liam-el :)

Olvastunk, zenét hallgattunk, beszélgettünk, de mivel nagyon elálmosodtam elaludtam és a fejem Harry vállára dőlt. Ekkor éreztem, hogy egy puszit nyomott a homlokomra.

- Jess, ébredj. Itt vagyunk - puszilt meg Harry egy idő múlva.

- Akkor szállhatunk kifelé? - ásítottam még álmosan...

- Igen, már szállunk - mosolygott Harry.

Mikor kiszálltunk mindenki elvette a csomagját és elindultunk taxival a kibérelt lakás felé.

- Hát ez nagyon szép.. - mondtam, amint beértünk.
- Igen... - mondták és már szaladtak is felfelé az emeletre, hogy kiválaszthassák a szobájukat. Utánuk mentem és már mindannyian ott ültek a szobákban az ágyon. Pontosabban nem mindenki, mert nem volt annyi szoba O.o
5 szoba volt, mi pedig 8-an voltunk...
- Most mi lesz? - kérdezte Liam.
- Semmi :) - válaszolt Niall. Majd a lányok velünk alszanak ;)
- Tényleg, ez milyen jó ötlet... - mosolygott Harry.
- Na nem, azt már nem! - mondtuk egyszerre.
- De miért nem? :(
- Mert nem és kész!
A fiúk nagyon szomorúak lettek és nem tudtunk velük mit csinálni. Hát végül valahogy lenyugodtak...Holnap koncert, ezért gyakorolni kellett nekik, mi pedig néztük, hogy milyen cukin énekelnek. Próba után vacsiztunk és elmentünk volna aludni, ha nem lett volna megint egy kis vitánk...
- De miért nem alszotok velünk? - kérdezték megint.
- Mert nem szeretnénk, ha valami ''rossz'' történne.
- Milyen rossz?
- Belőletek bármi kitelik, úgyhogy sose tudni, hogy épp min töritek a buksiaitokat. 
- De nem lesz semmi...ígérjük.
- Nem és kész! Mi lent alszunk a kanapén.
Lehurcoltam az ágybelit, és le is feküdtünk a lányokkal. A fiúk még ott járkáltak a konyhában, úgyhogy nem tudtunk elfelé aludni. Niall még evett (mint mindig).
Harry még utoljára odajött hozzám és megkérdezte:
- Biztos, hogy nem akarsz velem aludni?
- Harry!!!
- Oké, oké, csak megkérdeztem...
- Már vagy 1oo-adjára...xD
- Oké. Akkor megyek. Jóéjt - és megcsókolt (megjegyezném nagyon jó volt :) )

Már vagy egy perce smároltunk, amikor odaszólt Liam, hogy menjenek már felfelé. Niall még mindig evett.
- Harry...gyere mááár. Jess megvár ;) - kacsintott Liam.
- Oké megyek - mondta. Jóéjt Jess, szeretlek - adott még egy puszit.

- Jó éjt...én is szeretlek :)
Hamar elaludtunk. Később zajra lettem figyelmes, ezért felkeltem. Harry jött oda hozzám...
- Ébren vagy?
- Nem. Már alszom.
- Légysziii gyere már fel hozzám. Olyan magányos vagyok...:/
- Jaaaaj persze...a magányos kiskutya. Ha felmegyek békén hagysz?

- Persze :DDD 
- Akkor megyek, de aludni fogunk...
- Oké :)
Felmentünk, átölelt és megkérdezte:
- Tényleg szeretsz?
- Persze, hogy szeretlek :) Miért? Te nem? :O
- Dehogy is nem :D Imádlak...
- Akkor jó :) 
Egymást átölelve aludtunk el :)

17.rész. Készülődés...:)

Másnap nagyon korán kellett kelnünk, hogy mindent időben bepakoljunk. Utána még felhívtam Milly-t, hogy bepakolt-e már, de ő még nem is tudott erről a dologról semmit.

                                         *Milly szemszöge*                                          

Zayn mégis mit akar tőlem, ha nem is szól nekem, hogy koncertezni mennek? Meg van ez srác bolondulva?

Nagyon mérges lettem rá. Lefelé mentem a konyhába, mikor megcsörrent a telefonom. Zayn hívott. Hát persze...biztos most akar szólni.

- Szia Zayn. Mit akarsz? - mondtam közömbösen és kicsit duzzogva.

- Szia. Ma este repülünk Sidney-be koncertezni. Arra gondoltam, hogy te is velünk jöhetnél...Jess és Sophe is jönnek.

- Nem tudom Zayn, ezt még meg kell beszélnem a szüleimmel. 10 perc múlva visszahívlak.

- Oké :) Puszi.

- Szia.

Na persze, akkor szól, mikor már majdnem el kellene indulni. Hát ez is tud...Lementem, megkérdeztem anyáékat. Először nem nagyon akartak elengedni, de utána mikor megmondtam, hogy a lányok is ott lesznek és hogy csak kb 2 napig leszünk már elengedett. De még akkor is a szokásos szöveggel: de csak ha vigyázol magadra, nem csinálsz őrültséget...stb. Vissza hívtam Zaynt, elmondtam neki, hogy elengedtek, de hamar letettem, mert mennem kellett pakolni. Ahogy Zayn-től tudom délután 3 órakor indul a repcsi. Még gyorsan felhívtam a lányokat is, hogy elújságoljam a ''nagy'' hírt...

                                        *Jess szemszöge*                                               

Miután Milly felhívott minket, hogy őt is megkérdezte Zayn és hogy elengedték, elmentünk ebédelni, ebéd után pedig átjöttek a fiúk...

- Sziasztok. Na hogy álltok a pakolással? - kérdezte Louis.

- Már mindent bepakoltunk reggel - válaszoltuk.

- Milyen ügyesek vagytok, nekünk még mindig van pár olyan cuccunk, amit nem tettünk be...

- Mivel ti lusták vagytok, mi meg nem.

- Ez nem igaz - duzzogtak.

- Dehogynem :)

- Jó, ti győztetek - feladta Louis. Mi megyünk is hazafelé, mert még van dolgunk és ti pedig készüljetek lassan, mert mindjárt indulunk. 2-kor jövünk értetek.

- Oké - elköszöntünk és hazamentek.

16.rész. A koncert...:)

- És mi az az ötlet? - kérdeztem.
- Mi lenne, ha velünk jönnétek? :)
- Nem, az lehetetlen - mondtuk egyszerre Sopheval.
- De miért? - kérdezték.
- Mert nem fognak elengedni.
- Dehogy is nem...egy próbát megér. Kérdezzétek meg és ha nem engednek, akkor majd mi.
- Hát jó.
Sok mindenről beszélgettünk még, aztán mikor már nem tudtunk miről beszélni, elmentek. Kikísértük őket és egy nagy hosszú csókot kaptunk mind a ketten, persze én nem Nialltől, Sophe pedig nem Harrytől...meg is öltem volna :) (csak szerényen..:))
- Bocsi, hogy ezt most ilyen hirtelen megkérdezem...leszel a barátnőm Sophe? - kérdezte Niall Sophetól, amit mi is meghallottunk és elkezdtünk mosolyogni.
- Igen...persze, hogy leszek. Szeretlek - mondta és a nyakába ugrott.
- Én is szeretlek - adott neki még egy puszit.
- Niall gyere már... - kiáltott Harry.
- Megyek.
Elköszöntünk egymástól és visszamentünk a házba.
- Mát elmentek? - kérdezte anya.
- Igen és mi pedig megyünk aludni.
Gyorsan letusoltunk és el is aludtunk.


Másnap*


Felöltöztünk és lementünk reggelizni.
- Jó reggelt lányok - köszönt anya.
- Jó reggelt - köszöntünk egyszerre. Mi a reggeli? - kérdeztem álmosan.
- Tojás rántotta. Megfelel?
- Tökéletes.
- Akkor jó. 
- Anya...kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Hát...a fiúknak holnap Sidney-ben lesz koncertjük és csak azt szeretném...hát...hogy...nem mehetnénk velük?
- Igen? És meddig lesztek ott?
- Akkor elengedsz? Amúgy szerintem 2-3 napig.
- Nem tudom. Meg kell beszélnem apáddal. Sophet elengedték?
- Még nem kérdezte.
- Majd megbeszéljük, de most sietnem kell. Sziasztok.
- Oké. Szia.
- Csókolom.
- Mi lesz, ha nem engednek el? - kérdezte Sophe szomorúan.
- Elengednek!
- Remélem...ma van a koncert.
- Tudom és még el kell készülnünk.
- Bezony...nagyon szépen kell kinéznünk.
- Mi leszünk a legszebbek.
- Hát persze, mivel a one direction lesz a legjobb és mi pedig velük leszünk.
- Ja :)
Megreggeliztünk, aztán elmentünk görkorizni. 
3-ra haza értünk és elkezdtünk készülődni a koncertre...felvettük a már megvett ruhákat, laza sminket kentünk fel és felhívtuk Millyt is hogy hol találkozzunk. 1 óra múlva találkoztunk a helyszín előtt. Bementünk és megkezdődött a koncert. Minden egyes számot elénekeltek, ezért nagyon sokáig tartott. Mi ott tomboltunk az első sorban. A koncert után felhívtak minket a színpadra és elmondták, hogy kik vagyunk. Mindenki nagyon meglepődött, de kénytelen volták elfogadni a tényt. Bementünk az öltözőbe és gratuláltunk nekik, mert ilyen ügyesek voltak :) Tényleg nagyon jól énekeltek, mint mindig. Hazafelé menet a hátsó ajtón mentünk ki, mert a fiúk nem akarták, hogy a rajongók letámadják őket, de ott is voltak egy páran.
- Jaj, bocsi, de ezeket már nem tudjuk kikerülni - sajnálkozott Harry.
- Nem baj, nem is kell. Pár nappal ezelőtt még mi is csak rajongók voltunk és mi sem vettük volna jó szemmel, ha csak úgy elmentek mellettünk.
- Ez igaz. 
A fiúk aláírtak nekik és pár fénykép is készült. Azt hittem, hogy össze fognak minket verni a fiúk miatt, vagy valami ilyesmi, de nem tették. Észre sem vettek minket.
A fiúk hazakísértek.
- Jó éjt. Nagyon jók voltatok ma, mint mindig - mondtam nekik.
- Kösziii - mondták egyszerre.
- Harry közelebb húzott magához, aztán egy pillantást vetett rám és gyengéden megcsókolt.
- Niall és Zayn is követték a példánkat és ők is megcsókolták a barátnőjüket :)
Elköszöntünk egymástól, mindenkit megöleltünk, Millyt pedig a fiúk hazavitték.
Bementünk...anya és apa már várt minket.
- Sziasztok - köszöntek.
- Hello :)...hogy döntöttetek?
- Ááá...máris ezt akarjátok tudni?
- Hát persze..mi mást?
- Úgy döntöttünk, hogy elmehettek.. - kezdte apa a mondatot.
Elkezdtünk ugrálni és visítani.
- Ha Sophe szülei is beleegyeznek - fejezte be anya.
- Biztos elengedik - szóltam boldogan, aztán felmentünk. Sophe még felhívta az anyját, hogy megkérdezze, hogy elmehet-e...az anyja ugyanazt mondta, amit az enyém...elmehet, ha az én szüleim is elengednek. 
- Ez letudva - sóhajtottunk.
- Már csak Millynek kellessz megkérdezni a szüleit...holnap ezt is megtudjuk. De most menjünk aludni. Jó éjt..:)

15.rész. Milly és Zayn...:)

Megebédeltünk, aztán felmentünk a szobánkba netezni...
                                        *Milly szemszöge*
Zayn 2 órára jön értem...már délben elkezdtem készülni, mert nagyon jól akartam kinézni a randin :) Felkentem egy nem túl erős sminket, a hajamat csak kiengedtem és felvettem a ruhámat, amit a randira vettem. Utána már csak Zayn-t kellett megvárnom...fél óra múlva csengettek is az ajtón. Kinyitottam*
- Szia Milly - nyújtotta át Zayn a nagy csokor virágot és megpuszilt.
- Szia Zayn, köszönöm, nagyon szépek. Csak leteszem és már indulhatunk is :)
- Oké.
- És mit terveztél mára?
- Azt majd meglátod.
- Oké :D
Beültünk a kocsiba és Zayn a kikötőbe hajtott...
- Már tudhatom, hogy hová megyünk?
- Igen. Csónakázni...
- Az nagyon jó :)
Beültünk a csónakba*
- Zayn, te tudsz evezni? - kérdeztem meglepetten.
- Igen, ne félj, nem fogunk a vízbe borulni, de ha mégis, akkor majd kimentlek.
- De te nem is tudsz úszni...
- Ez igaz, de utánad beleugranék.
- Szuper...és akkor ketten fulladnánk meg..
- Az is jobb, mint egyedül nem? - viccelődött.
- Hát...inkább nem mondok semmit.
- Oké...csak viccelek..:)
- Gondoltam, hogy nem komolyan mondtad..:)
Csónakázás után kiszálltunk és a partra terítettünk egy pokrócot...olyan piknik szerűség volt az egész, de nekem tetszett..:) 
                                        *Jess szemszöge*
Mikor meguntuk a netezést, már nem tudtunk mit csinálni...
- Milly-éknek most van a randijuk. Vajon mit csinálnak?? ;)
- Nem tudom, de remélem jól érzik magukat..:D
- Igen, azt én is. Olyan jól megvannak és nagyon tetszik neki Zayn :DDD
Csengettek*
- Várj, én majd kinyitom - szóltam.
- Oks.
- Sziasztok :) - köszöntem Harry-nek és Niall-nek
- Sziasztok... - köszöntek, úgy láttam kicsit szomorúan.
- Gyertek be.
Leültünk és elkezdtük beszélgetni, hogy mi is a gond...
- El kell mondanunk valami nagyon fontosat.. - kezdte Niall. 
- Oké.
- Holnap után Sidney-be kell utaznunk egy koncert miatt - folytatta Harry.
- De...akkor...most mi lesz? - kérdeztem szomorúan.
- Nem tudom - ölelt meg Harry. Nem akarlak elveszíteni, most, hogy már így megvagyunk.
- Én sem :'(
- Nem tudok nélküled élni - mondta Niall Sophenak és megölelte...
- Jaj..miért kellett ennek így lennie? - kérdezte Sophe.
                                       *Milly szemszöge*
Nagyon sokat beszélgettünk, Zayn olyan kedves volt...most még jobban beleszerettem. A randink nagyon jó volt. A végén Zayn hazavitt.
- Nagyon jól éreztem magam - mosolyogtam Zayn-re.
- Annak örülök..:)
- Lehet, hogy kicsit korai még ezt megkérdeznem, de nagyon, nagyon megkedveltelek...Milly...lennél a barátnőm?
- Hát..én is nagyon megkedveltelek Zayn és igen :)
- :) Szeretlek Milly :))) - mondta és megcsókolt...
- Én is szeretlek Zayn :)
Elköszöntünk és elment...
                                      *Jess szemszöge*
- Várjatok... - szólt közbe Harry. Van egy ötletem..:)

14.rész. Hivatalosan is...:)

Másnap kicsit később keltem, mint szoktam. Lementem a konyhába enni valamit, mivel nagyon éhes voltam. Nagy, karikás szemekkel, pizsamában cammogtam lefelé a lépcsőn. Megláttam, hogy anya és Sophe ül a kanapén...mellettük pedig Harry. Elkezdtem visszafelé szaladni a lépcsőn. 
- Jó reggelt kicsim - köszönt anya. Gyere vissza. Hova mész?
- Csak...hát...én...még nem öltöztem fel.
- Előttem nem kell szégyenlősködnöd - kacsintott Harry.
- Csak nem szeretem, ha valaki pizsamában lát...
- Miért? Nagyon cuki a pizsamád :)
- Persze, hogy cuki, mivel ti vagytok rajta...
- Na gyere már le. Nem foglak megenni.
- Ki tudja? Lehet, hogy mire leérek már sehol sem leszek... - viccelődtem, miközben lassan mentem lefelé a lépcsőről. Amúgy te hogyhogy itthon vagy anya? - anyáék pár napra üzleti útra mentek...
- Már elengedtek minket, mert gyorsan végeztünk. És te pedig elfelejtettél szólni nekem, hogy barátod van?
- Nem, mivel Harry nem a barátom.
- De ő azt mondta, hogy az, mikor beengedtem.
- Tényleg? - elvörösödtem...
- Igen, ezt mondtam.
- De miért?
- Nem tudom...O.o
- Juj, de okos vagy...
- Akkor mi van köztetek? - érdeklődött anya.
- Még semmi - húzta meg Harry a ''még'' szót.
- Oké. Ti tudjátok...
- Igen anya, ebben igazad van...
- Kérsz valamit Harry? - hangzott anya felől a kérdés.
- Nem, én már reggeliztem - mondta Harry.
- Akkor magatokra hagyunk titeket...
Anya és Sophe kimentek a konyhába.
- Amúgy azért jöttem, mert hoztam nektek 2 VIP jegyet a koncertre.
- Tényleg, ti holnap koncerteztek..:D
- Igen. De most sajnos mennem kell, mert még sokat kell próbálnunk a koncertre...
- Oké. Kikísérlek.
Kikísértem Harryt, az ajtó előtt szorosan átöleltük egymást, aztán elég hosszasan csókolóztunk. Ezt a gyönyörű pillanatot anya megzavarta...
- Ha kikísérted Harryt gyere reggelizni - kiabált a konyhából.
- Jó anya, megyek - szóltam vissza unottan.
- Kérdezhetek valamit? - érdeklődött Harry.
- Persze.
- Ömm..háát csak azt akartam, hooogy...lennél a barátnőm?
- Erre nem számítottam...
- Akkor nemet mondasz? 
- Nem, erről szó sincs, csak tényleg nem számítottam erre a kérdésre. De a válaszom...igen. Szeretnék a barátnőd lenni :D
- Köszönöm...szeretlek - felemelt és megcsókolt. Most tényleg mennem kell, majd beszélünk.
- Oké. Én is szeretlek :)
Harry elment, én pedig bementem megreggelizni. Reggeli után felöltöztem és Sophe is bejött a szobámba.
- Na...mesélj. Mi volt tegnap?
- Jaj, el sem tudod hinni milyen gyönyörű volt miden...annyira szeretem - és elmeséltem neki mindent, szóról szóra.
- Hát ez tényleg nagyon romantikus. Ez a srác nagyon szerethet téged, ha ilyenekre képes, hogy boldoggá tegyen...
- Remélem...és az előbb amikor kikísértem...nem tudtam befejezni, mert Sophe közbeszólt.
- Mi volt?
- Mondanám, ha nem szólnál bele. Mostmár hivatalosan is járunk...:D - újságoltam nagy örömmel.
- Gratulaaa :D
- Kösziii :D Amúgy te mit akarsz felvenni a koncertre?
- Milyen koncertre? O.o
- Holnap Harryék koncerteznek.
- Tényleg? Ááááá tök zsííír :)))
- Az. El kéne menni vásárolni.
- A számból vetted ki a szót.
Kértünk pénzt és elindultunk vásárolni. Millyt is magunkkal hívtuk, mert gondoltuk ő is jön a koncertre. Nem is kellett olyan sokat keresgélnünk, mert gyorsan találtunk csini ruhákat.
Ez az enyém...

Sophe-é...

és Milly-é...

- Mesélj magadról Milly...mostanában nem láttuk egymást.
- Hát zajlik az élet...
- És az mit jelent?
- Jaj, úgy örülök...Zayn elhívott randizni.
- Tényleg? Ez nagyon jó :) És tetszik neked?
- Nagyon tetszik..:)
- Mikor lesz a randitok?
- Ma.
- Ma? Akkor még ezért is ruhát kell vennünk...
- Hát igen :D
Milly megvette magának ezt a ruhát a randira...

aztán elindultunk haza...;)

13.rész. Tökéletes randi...:)

Haló? - szólt bele Milly a telefonba.
- Szia Milly, Zayn vagyok.
- Szia Zayn.
- Arra gondoltam, hogy megkérdezem, holnap nem lenne-e kedved randizni velem?
- Holnap? Hány körül?
- 2-3 körül, ha neked úgy jó.
- Igen, az úgy megfelel. :)
- Annak örülök. Akkor holnap érted megyek, ha megadod a címed.
- Oké :)
Milly megadta a címét, elköszöntünk és visszamentem a házba.
- Felhívtam - sóhajtottam egyet Louis-nak. Elhívtam randizni és igent mondott :)
- Ugye? Én megmondtam...
- Igen...köszi a biztatást.
- Máskor is adok tanácsot.
- Köszi, de remélem már nem fogok többször lefagyni.
- Azt én is :)
                                   *Jess szemszöge*
Ebéd után elkezdtem készülődni. Sophe kisminkelt és megcsinálta a hajam. Fel is vettem a ruhámat, amit pont erre az eseményre vettem. Remélem tetszeni fogok Harry-nek benne.
Kis idő múlva csengettek az ajtón...
- Én majd kinyitom, te készülődj tovább - szaladt lefelé Sophe a lépcsőn.
- Oké, köszi - kiáltottam utána.
- Szia Harry. Gyere be, Sophe még készülődik.
- Szia. Oké.
- Már itt is vagyok, bocsi, hogy nem lettem kész időben. Amúgy szia.
- Szia. Semmi baj, végül is én is csak most jöttem. Gyönyörű vagy. Eszméletlen jól nézel ki :D
- Köszönöm. Igyekeztem jól kinézni legalább most :)
- Miket beszélsz? Te mindig jól nézel ki. De nem is húzom tovább az időt...indulunk? :)
- Persze. Menjünk.
Kimentünk, Harry kinyitotta nekem a kocsiajtót és elindultunk.
- És hova megyünk? - érdeklődtem.
- Azt majd meglátod. Ne legyél kíváncsi :)
- Oké, de az vagyok.
- :D
Megérkeztünk...nem is tudom pontosan hol voltunk, de úgy éreztem, valahol a mennyországban  :D Mindenhol gyönyörű virágok voltak.
- Harry ez gyönyörű.
- Igen, de még nem láttál mindent...
- Mi az a minden?
- Gyere...megfogta a kezem és elindultunk. Ahogy kicsit tovább mentünk, egy repülőt láttam meg.
- Ez meg mi? - kérdeztem meglepődve.
- Ez egy repülő :)
- Na jó, de mit csinálunk mi egy repülővel?
- Felszállunk rá.
Fel is ültünk és elindultunk. Mikor felszálltunk Harry ezt mondta...
- Nézz ki az ablakon :)
- Te jó ég Harry, ez gyönyörű. 
Nem hittem a szememnek. Egy virághalmaz felett szálltunk, amibe ez volt belenyírva:
                                   ''Szeretlek Jess! <3''
- Tetszik? - mosolygott Harry.
- Nagyon. Köszönöööm - és megpusziltam.
- Ez természetes - viszonozta a puszit.
Mikor leszálltunk, kicsit továbbmentünk és a szívbe (a virágokban) meg volt nekünk terítve egy asztal. Gyönyörű volt, hófehér terítékkel.
- Na jó...erre már tényleg nem tudok mit mondani...sokkos állapotban voltam.
- Foglaljon helyet hölgyem - megfogta Harry a székem.
- Köszönöm uram - mosolyogtam és leültem.
- Mesélj magadról - kérte Harry.
- Oké. Jessica vagyok, 17 éves, egyke...a legjobb barátnőm Sophe. Szeretek Londonban lakni.
- Ez tény... - szakított félbe Harry.
- De igaz és ez is az életem része. Én nem mondom, hogy mesélj magadról, mert már úgyis tudok rólad mindent.
- Mindent? Biztos?
- Igen. Mindent...
- De egy dolgot még nem tudsz.
- És mi az?
- Szeretlek Jess. Tényleg - mondta és megfogta a kezem.
- Én is szeretlek Harry.
Miután úgymond ''kiöntöttük'' egymásnak a szívünket, elindultunk haza.


Otthon*


- Köszönöm ezt a gyönyörű estét Harry.
- Igazán nincs mit. Azért tettem, mert szeretlek.
Megcsókolt, elköszöntünk és bementem. Ahogy elnéztem Sophe már aludt és nem volt szívem felkelteni, akármennyire is el akartam mesélni neki ezt az egészet.
Nagyon jól éreztem magam. Érzem, hogy minden namp jobban szeretem Harryt. Nagyon fáradt voltam, ezért bedőltem az ágyba és rögtön el is aludtam. Jó éjt ;)

12.rész. Béke...:)

Egész este azon gondolkoztam, hogy mi lett volna, ha Sophe nem lép be a szobámba. Végiggondoltam a dolgot és arra jutottam, hogy holnap reggel bocsánatot kérek, és mindent megbeszélek vele.

Reggel*


Még az ágyban feküdtem, mikor bejött hozzám Sophe.
- Jó reggelt.
- Neked is.
- Gondolkodtál?
- Igen. Mindent alaposan végiggondoltam.
- És mire jutottál?
- Igazad van. Nem kellett volna ezt tennünk, de hál'isten te beléptél.
- De mi lett volna, ha nem jövök be? Azon gondolkoztál?
- Igen és köszönöm.
- Mit?
- Hogy így gondoskodsz rólam. Mintha a második anyám lennél...:P
- Ez már csak természetes. És túlzás.
- Amúgy tegnap azt kérdezted, hogy ha szeretem Harry-t, akkor miért nem vagyok vele...Tudom, hogy ezzel nem a tegnapira gondoltál, de beugrott, hogy mit mondtál nekem és valahogy nem tudtam mit csinálni...egyszerűen nem voltam magamnál.
- Jó. Én megértem, hogy szereted, de azért még ennyire ne menjetek el. Még fiatalok vagytok.
- Ez most olyan volt, mintha anyát hallanám, de mind1. Amúgy tudom. Igazad van. :)
Megöleltük egymást, kibékültünk, aztán felöltöztünk. Csengettek az ajtón. Sejtettem, ki lehet az. Kinyitottam...
- Szia Harry - köszöntem neki a földet bámulva.
- Szia Jess. Azért jöttem, hogy megbeszéljük ezt az egészet.
- Igen, az jó lenne. Gyere be.
Bejött és leültünk a kanapéra.
- Nagyon sajnálom, amit a tegnap akartam veled tenni. Nem tudom mi volt velem, én nem ilyen vagyok.
- Tudom. Én sem ilyen vagyok, és nem tudom, mi lett velem.
- Miattam összevesztél a legjobb barátnőddel.
- Semmi baj. Már megbeszéltük és kibékültünk. Végül is nem történt semmi.
- Annak örülök, hogy kibékültetek, de azért máskor próbálok magamnál lenni...:)
- Oké. Én is. De ugye most nem fogod azt mondani, hogy ne találkozzunk többet, vagy hogy utálsz vagy hogy maradjunk csak barátok, mert akkor nem tudom mi lenne velem - hadartam a szavakat.
- Nem :) - mosolygott. Semmi ilyesmiről szó sincs. Még nem tudom biztosra, hogy mit is érzek irántad, de nagyon megkedveltelek.
- Valahogy én is így vagyok vele. Amúgy szóltál valakinek a tegnap estéről?
- Igen, elmondtam a fiúknak, de ugye nem baj?
- Nem, ha csak a fiúknak, akkor nem. Én sem mondtam el senkinek, csak Sophe tud róla. :)
- Jó. :) Amúgy azért is jöttem, hogy...ááá de nem. Ez hülyeség a tegnap este után.
- Mi az? Felejtsük el azt az estét és mond.
- Na jó. Azért jöttem, hogy...de nem muszáj igent mondanod...
- Mond mááár - mosolyogtam.
- Nem lenne kedved ma velem vacsorázni?
- De, lenne :D
- Tényleg? :)
- Igen :)
- Az jó :D Akkor mit szólnál hozzá, ha 4-kor érted jönnék?
- Úgy jó lenne :)
- Akkor 4-re itt vagyok, de most megyek, mert még sok a dolgom ;)
- Oké :)
Kikísértem, adott egy puszit az arcomra és elment. Visszamentem Sophehoz.
- Ki volt az? - kérdezte.
- Harry.
- Mit akart?
- Megbeszéltük ezt az egészet és elhívott randira.
- Az jó.
- Nem is haragszol? Na jó. Ez most hülye kérdés volt.
- Miért? Felőlem járhattok, csak hülyeségeket ne csináljatok.
- Oké anya... :P
Megintcsak elmentünk vásárolni. Most nem is keresgéltünk olyan sokat, csak vagy 2 órát. Ezt a ruhát vettük a randira...

Fél kettőre hazaértünk és megebédeltünk.
                                      *Zayn szemszöge*
- Kiről ábrándozol? - kérdezte Louis vigyorogva.
- Mi?
- Jaj, biztos Milly.
- Mi? Te miről beszélsz?
- Zayn. Látom, hogy tetszik neked Milly, ahogy Harry-n és Niall-en is látom.
- Nekik is tetszik Milly?
- Nem. Milly neked tetszik. Miért nem hívod el randizni?
- Nem tudom. Mi van, ha nem tetszek neki?
- Most hülyéskedsz? Te kinek nem tetszel Zayn?
- Ohh...kössz a bókot.
- Hahaha...nem vagy vicces - bökte meg Louis a vállam.
Kimentem a kertbe, átgondoltam az egészet és végül felhívtam Milly-t.

11.rész. Majdnem...:)

                                        *Jess szemszöge*

Másnap reggel*

Felkeltem, felöltöztem és bementem Sophe szobájába.

- Sopheeeee...ébresztőőőő.

- Mivan? Hova megyünk?

- Még nem megyünk sehova, de később el kell mennünk vásárolni.

- Na és miért?

- Halló...neked ma randid lesz.

- Jujj...tényleg. Akkor öltözök és mehetünk is. Amúgy olyan jó volt a tegnapi nap...

- Ne is mond...nagyon elvoltatok Niall-el...

- Olyan cuki..:)

- Szerintem is cuki.

- És mi van Harry-vel és veled?

- Még semmi nincs.

- De szerintem összeilletek. :)

- Jaajj...nem tudom...

- De olyan cukik vagytok együtt. Miért akartál olyan hamar hazajönni?

- Csak mert kimentem a kertbe, belebotlottam Harrybe és ő pedig lesmárolt amikor be akartam jönni...

- De jóóó..:DDD

- Ne is mond..És veletek mi van?

- Hát...semmi. Párszor smároltunk, meg tegnap este azt mondta, hogy szeret...:DDD

- Komoly?? De jó...

- Ahaaa...:))) De úgy vettem észre, hogy te is nagyon tetszel Harry-nek és te pedig nem engeded neki, hogy közeledjen hozzád...

- Nem tudom, nem lenne még egy kicsit korai? Csak pár napja jöttünk ide...

- És??? Ha szereted és ő is szeret...akkor mi lehet a baj?

- Nem tom...lehet, hogy igazad van.

- Tudom..:DDD

Lementünk reggelizni és aztán el is indultunk vásárolni. Biztos benéztünk vagy 20 plázába, mivel sehol sem találtuk meg azt a ruhát, amelyik mindkettőnknek tetszett. Ami nekem tetszett, az Sophenak nem, és fordítva...

Végül találtunk egy olyan göncöt, ami mindkettőnknek tetszett...olyan kis laza ruha..:D

Mire megtaláltuk ezt a ''tökéletes'' ruhát, észrevettük, hogy már 2 óra van. El is indultunk haza, mivel Niall fél 4-kor jön Sophe-ért.

Hazaértünk és rögtön leültünk kajálni, mert nagyon megéheztünk a nagy vásárlásban. Kajálás után Sophe el kezdett készülni.

Én is segítettem neki megcsinálni a haját, meg a sminkjét.

Rövid időn belül csengettek az ajtón.

                                   *Sophe szemszöge*

Kinyitottam az ajtót. Niall állt előttem, nagy csokor vörös rózsával a kezében. Olyan szépen ki volt öltözve...

- Szia - köszönt. Indulhatunk?

- Szia. Persze..:D

Elindultunk és Niall bekötötte a szemem. Mikor odaértünk kiszálltunk az autóból, Niall levettem a szememről a kendőt és láttam, hogy egy gyönyörű helyen állunk. A tengerparton. Olyan szépen meg volt terítve az asztal...gyertyafény mindenhol...

- Tetszik? - kérdezte Niall.

- Mi az hogy?...Ez gyönyörű.

- Tessék...foglalj helyet.

- Köszi..:D

Kihozták a kaját és elkezdtünk enni.

- Már nagyon éhes vagyok - dörzsölte össze a tenyerét Niall, én meg csak nevettem.:)

- Te mikor nem vagy éhes?

- Nincs olyan.

- Azt mindenki tudja...

                                        *Jess szemszöge*

Sophe itt hagyott, én pedig unatkoztam...mit kellene csinálni, hogy ne unatkozzak? - tettem fel magamban a kérdést...Ekkor meghallottam, hogy valami zaj jön a konyhából...lementem. Nagyon sötét volt, ezért nem láttam semmit. Felvettem egy palacsintavasat és elkezdtem halkan az ''árnyék'' felé menni. Mikor éreztem, hogy hozzámért, leütöttem. Felkapcsoltam a villanyt és megláttam, hogy Harry feküdt a földön...te jó ég..most mit csináljak? - gondolkodtam magamban. És ha valami baja lesz? Oda mentem hozzá, és elkezdtem szólongatni.

- Harry...jól vagy? Harry... Kis idő múlva magához tért.

- Mi történt? Hol vagyok?

- Háát...azt hittem, hogy valaki betört a házba és leütöttelek, mert sötét volt és nem láttam semmit.

- De...mivel ütöttél le?

- Egy palacsintavassal, mivel ez volt kéznél.

- Akkor azért fáj ennyire.

- Jaajj, bocsi, én nem akartam...

- Semmi baj, már megtörtént..

- Gyere, feküdj le egy kicsit, segítek.

- Az jó lenne..köszi.

Felsegítettem a kanapéra, aztán én is leültem mellé.

- Amúgy miért jöttél át?

- Mert otthon unatkozok. Zayn és Liam alszik, Louis meg idegesít, szóval jobb dolognak tartottam, ha ott sem maradok.

- Igazad van..:)

Szegény Harryt nagyon sajnáltam...biztos fájt neki. :/ Tiszta jelentéktelen dolgokról beszélgettünk...

                                  *Sophe szemszöge*

Miután megvacsiztunk, még beszélgettünk egy kicsit és haza indultunk. 

- Nagyon tetszett ez az este...köszönöm.

- Örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy eljöttél.

Megöleltük egymást, azután megcsókolt és megint ezt mondta:

- Szeretlek. :)

- Én is szeretlek...:)

- Akkor jó. :D Jó éjt.

- Jó éjt.

                                  *Jess szemszöge*

1 perces csend következett. Harry lassan közeledett felém, aztán megcsókolt. Most nem toltam el magamtól, emlékeztem arra, amit Sophe mondott. Nem telt még el egy perc miután megcsókolt...felvett az ölébe és elkezdett vinni a szobám felé...persze még mindig egymás szájához tapadva...:)

Harry elkezdte a ruháimat ''tépni'' rólam. Már csak egy bugyi és egy melltartó volt rajtam, Harry pedig csak egy boxer, mikor meghallottuk, hogy benyit valaki a szobámba...

Sophe volt az...

- Ti mi a jó eget csináltok??? :O

- Mi? Semmit - dadogtunk...

- Ti normálisak vagytok? Ha 2 perccel később nyitok be, te pár nap múlva terhes lennél.. - ordibált rám Sophe.

- Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok.

- De nagyon is van, mivel a legjobb barátnőm vagy és nagyon érdekel, hogy mi van veled.

- Lehet, hogy igazad van... ezt még tényleg nem kéne... - szólt közbe Harry.

- Ugye? Legalább neked lehetne eszed, ha már az okos barátnőmnek nincs...

- Köszönöm ezt a szép mondatot... - szóltam közbe.

- Igaza van...én inkább haza megyek - szólt Harry.

- Mi? Csak úgy itthagysz?

- Ez tényleg nem volt jó ötlet Jess. Igen, Most haza megyek. Szia.

Adott egy puszit és haza ment.

- Ezt meg miért kellett? - támadtam le Sophet.

- Mi az, hogy miért kellett? Te tényleg nem érted?

- Na jó. Ezt fejezzük be. Inkább menjünk aludni.

- Menjünk, de ezen jól gondolkodj el.

- Oké. Jó éjt.

- Jó éjt.

10.rész. Áááááá...:)

Bementünk a konyhába és láttuk, hogy Sophe és Niall ''kuncognak'' egymás ölében. Észre sem vettek minket, csak folytatták tovább.
- Khmm - szakítottam félbe őket, mire ők felpattantak.
- Jujj...mi van? - kérdezte Sophe.
- Ti mit csináltok?
- Hát semmit...
- Aha...a semmi az nem ilyen. Na mindegy. Ti tudjátok. Csak jöttem szólni, hogy mostmár tényleg mennünk kellene.
- Oké. Igazad van.
- Nekem mindig igazam van - büszkélkedtem. :D
Elindultunk a fiúkkal együtt. Én Sopheval mentem, mellette pedig Niall ment. Nagyon elvoltak egymással. Nem akartam őket zavarni, ezért kicsit lemaradtam, Harry pedig hátulról megijesztett.
- Ááááááááááááááá - kezdett el ordítani előttem.
- Ááááááááááááááá - ordítottam én is. Olyanok voltunk, mint akik megőrültek.
- Harry! Te mi a fenét csinálsz? - förmedtem rá.
- Csak megijesztettelek. :D
- Csak...hűűűha...
- Most mi van? Néha ez is kell.
- Hát nekem nem hiányzik...
- Akkor bocsi.
- Nembaj.
Az út nem is volt olyan hosszú a házunkhoz, mivel csak 4 ház volt a mi házunk és Harryék háza között. Mikor odaértünk, puszival és egy nagy öleléssel köszöntünk el egymástól.
Harry odajött hozzám...
- Én semmit nem kapok?
- Nem! Te semmit.
- Akkor ma este nem alszok.
- Akkor mit fogsz csinálni?
- Téged foglak majd idegesíteni... :D :D :D
- Jajj csak azt ne...és nyomtam volna egy puszit az arcára, de ő elfordította a fejét, így a puszi a szájára került...
- Harry!
- Tessék?
- Cuki vagy :) - nyögtem ki, de ez alatt azt hittem, hogy azt mondom, hogy idegesítő vagy.
- Tényleg? Óóó...köszönöm :D Te is cuki vagy...:D
- Mi? Én nem is azt mondtam.
- De bizony azt mondtad.
- Tényleg? Akkor nem azt gondoltam.
- Akkor is azt mondtad...
- Mind1.
- Sophe gyere máááár - szóltam neki fáradtan.
- Megyek.
                                       *Niall szemszöge*
Még utoljára megöleltem Sophet és már menni készültünk, amikor beugrott valami a fejembe.
- Sophe...várj még egy kicsit.
- Mi az?
- Nem lenne kedved holnap eljönni velem vacsorázni?
- De, az nagyon jó lenne, de most tényleg megyek, mert mindjárt elalszok.
- Jó. Szeretlek.
- Mi?
- Csak azt mondtam, hogy szeretlek.
- Tényleg?
- Igen. :)
Adtunk egymásnak mégegy jóéjt puszit és haza indultunk.

Otthon*


Amint beértünk a házba, rögtön leültünk, mert nagyon fáradtak voltunk a mai nap után.
- Mi van közted és Sophe között? - kérdezte Harry.
- Semmi. Barátok vagyunk...
- A barátok nem így viselkednek...
- Akkor nagyon közeli barátok vagyunk.
- Persze...barátok...:)
- Na jó. Lehet, hogy kicsit több annál.
- Na ezt vártuk - szólalt meg Louis.
- Tudom.
- Ha már te is megkérdezted, én is megkérdezem...mi van közted és Jess között?
- Barátok vagyunk.
- Szerintem több van a dologban - féltékenykedett Louis.
- Még semmi komoly...
- Még...
- Igen...még. :)
- Na jó. Akkor mindkettőtök foglalt - dörmögött Louis.
- Nem. Még nem.
- Zaaaayn...te is foglalt leszel... - okoskodott Louis.
- Miért? Honnan veszed?
- Csak rátok kell nézni.
- Kire gondolsz?
- Millyre.
- Hát igen...kedves lány...:)
- Máris gondoltam...
Elmentünk aludni, mert már szét felé dőltünk...de én még egy utolsó utó vacsit haraptam be...;)

9.rész. Mi a sz*rt csinálsz?...:)

Megcsókolt...mikor észrevettem, hogy mi mit is csinálunk, eltoltam magamtól...
- Te jó ég Harry. Mi a sz*rt csinálsz??? - mondatot vágtam hozzá, aztán beszaladtam.
- Most meg hova mész? - kiabált Harry és elkezdett futni utánam. El is ért, és elkapta a karomat.
- Miért futottál el?
- Te eszednél vagy?
- Miért ne lennék eszemnél. Nem csináltam semmi rosszat.
- Csak megcsókoltál.
- És az annyira rossz volt?
- H-á-á-ttt...mindegy.
- Mond meg a szemembe, hogy nem akartad.
- Hagyjál már...inkább menjünk be. A többiek már biztos várnak.
- Szóval akartad - mosolygott Harry.
- Jajj máár. Miért kell ennek ekkora feneket keríteni???
- Semmi baj. :D Na jó. Akkor menjünk be...
- Menjünk...
Azt sem tudtam, mit csináljak. Most mi lesz? Ezt el kell mondanom Sophenak és Millynek. 
A házban*
- Akkor mi indulunk haza - jelentettem ki.
- Ne mááár. Még csak most jöttünk - nyafogtak a lányok.
- De mennünk kell.
- Miért kellene mennünk?
- Azért...mert csak.
- Ne csináld már. Maradjatok még - szólt Harry.
Ránéztem és megláttam azt a cuki szemét. Nem tudtam nemet mondani.
- Jaaajjj. Akkor egy kicsit még maradunk.
- Azért... - fenyegetőztek.
- Ha legközelebb is lesz egy ilyen kis vitánk, majd Harryt hívjuk. Csak rád néz, és te elolvadsz - vihogtak a lányok.
- Hahaha...de vicces. Nem is olvadok el.
- Persze...azért mondtad, hogy maradunk mikor rád nézett...de mikor mi kértünk nem akartál itt maradni.
- Nem is igaz!
- Dehogy nem!
- Mindegy. Ti úgyse értitek meg mi van.
- Miért? Van valami köztetek?
Harryvel egymásra néztünk, aztán egyszerre ezt mondtuk...
- Nincs. Harry kicsit elszomorodott.

 
- De jó lenne, ha lenne ugye? - kérdezte Louis.
Megforgattam a szemem. Inkább nem is szóltunk semmit, csak leültünk. A konyhából nagyon fura hangok jöttek...