16.rész. A koncert...:)

- És mi az az ötlet? - kérdeztem.
- Mi lenne, ha velünk jönnétek? :)
- Nem, az lehetetlen - mondtuk egyszerre Sopheval.
- De miért? - kérdezték.
- Mert nem fognak elengedni.
- Dehogy is nem...egy próbát megér. Kérdezzétek meg és ha nem engednek, akkor majd mi.
- Hát jó.
Sok mindenről beszélgettünk még, aztán mikor már nem tudtunk miről beszélni, elmentek. Kikísértük őket és egy nagy hosszú csókot kaptunk mind a ketten, persze én nem Nialltől, Sophe pedig nem Harrytől...meg is öltem volna :) (csak szerényen..:))
- Bocsi, hogy ezt most ilyen hirtelen megkérdezem...leszel a barátnőm Sophe? - kérdezte Niall Sophetól, amit mi is meghallottunk és elkezdtünk mosolyogni.
- Igen...persze, hogy leszek. Szeretlek - mondta és a nyakába ugrott.
- Én is szeretlek - adott neki még egy puszit.
- Niall gyere már... - kiáltott Harry.
- Megyek.
Elköszöntünk egymástól és visszamentünk a házba.
- Mát elmentek? - kérdezte anya.
- Igen és mi pedig megyünk aludni.
Gyorsan letusoltunk és el is aludtunk.


Másnap*


Felöltöztünk és lementünk reggelizni.
- Jó reggelt lányok - köszönt anya.
- Jó reggelt - köszöntünk egyszerre. Mi a reggeli? - kérdeztem álmosan.
- Tojás rántotta. Megfelel?
- Tökéletes.
- Akkor jó. 
- Anya...kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Hát...a fiúknak holnap Sidney-ben lesz koncertjük és csak azt szeretném...hát...hogy...nem mehetnénk velük?
- Igen? És meddig lesztek ott?
- Akkor elengedsz? Amúgy szerintem 2-3 napig.
- Nem tudom. Meg kell beszélnem apáddal. Sophet elengedték?
- Még nem kérdezte.
- Majd megbeszéljük, de most sietnem kell. Sziasztok.
- Oké. Szia.
- Csókolom.
- Mi lesz, ha nem engednek el? - kérdezte Sophe szomorúan.
- Elengednek!
- Remélem...ma van a koncert.
- Tudom és még el kell készülnünk.
- Bezony...nagyon szépen kell kinéznünk.
- Mi leszünk a legszebbek.
- Hát persze, mivel a one direction lesz a legjobb és mi pedig velük leszünk.
- Ja :)
Megreggeliztünk, aztán elmentünk görkorizni. 
3-ra haza értünk és elkezdtünk készülődni a koncertre...felvettük a már megvett ruhákat, laza sminket kentünk fel és felhívtuk Millyt is hogy hol találkozzunk. 1 óra múlva találkoztunk a helyszín előtt. Bementünk és megkezdődött a koncert. Minden egyes számot elénekeltek, ezért nagyon sokáig tartott. Mi ott tomboltunk az első sorban. A koncert után felhívtak minket a színpadra és elmondták, hogy kik vagyunk. Mindenki nagyon meglepődött, de kénytelen volták elfogadni a tényt. Bementünk az öltözőbe és gratuláltunk nekik, mert ilyen ügyesek voltak :) Tényleg nagyon jól énekeltek, mint mindig. Hazafelé menet a hátsó ajtón mentünk ki, mert a fiúk nem akarták, hogy a rajongók letámadják őket, de ott is voltak egy páran.
- Jaj, bocsi, de ezeket már nem tudjuk kikerülni - sajnálkozott Harry.
- Nem baj, nem is kell. Pár nappal ezelőtt még mi is csak rajongók voltunk és mi sem vettük volna jó szemmel, ha csak úgy elmentek mellettünk.
- Ez igaz. 
A fiúk aláírtak nekik és pár fénykép is készült. Azt hittem, hogy össze fognak minket verni a fiúk miatt, vagy valami ilyesmi, de nem tették. Észre sem vettek minket.
A fiúk hazakísértek.
- Jó éjt. Nagyon jók voltatok ma, mint mindig - mondtam nekik.
- Kösziii - mondták egyszerre.
- Harry közelebb húzott magához, aztán egy pillantást vetett rám és gyengéden megcsókolt.
- Niall és Zayn is követték a példánkat és ők is megcsókolták a barátnőjüket :)
Elköszöntünk egymástól, mindenkit megöleltünk, Millyt pedig a fiúk hazavitték.
Bementünk...anya és apa már várt minket.
- Sziasztok - köszöntek.
- Hello :)...hogy döntöttetek?
- Ááá...máris ezt akarjátok tudni?
- Hát persze..mi mást?
- Úgy döntöttünk, hogy elmehettek.. - kezdte apa a mondatot.
Elkezdtünk ugrálni és visítani.
- Ha Sophe szülei is beleegyeznek - fejezte be anya.
- Biztos elengedik - szóltam boldogan, aztán felmentünk. Sophe még felhívta az anyját, hogy megkérdezze, hogy elmehet-e...az anyja ugyanazt mondta, amit az enyém...elmehet, ha az én szüleim is elengednek. 
- Ez letudva - sóhajtottunk.
- Már csak Millynek kellessz megkérdezni a szüleit...holnap ezt is megtudjuk. De most menjünk aludni. Jó éjt..:)

15.rész. Milly és Zayn...:)

Megebédeltünk, aztán felmentünk a szobánkba netezni...
                                        *Milly szemszöge*
Zayn 2 órára jön értem...már délben elkezdtem készülni, mert nagyon jól akartam kinézni a randin :) Felkentem egy nem túl erős sminket, a hajamat csak kiengedtem és felvettem a ruhámat, amit a randira vettem. Utána már csak Zayn-t kellett megvárnom...fél óra múlva csengettek is az ajtón. Kinyitottam*
- Szia Milly - nyújtotta át Zayn a nagy csokor virágot és megpuszilt.
- Szia Zayn, köszönöm, nagyon szépek. Csak leteszem és már indulhatunk is :)
- Oké.
- És mit terveztél mára?
- Azt majd meglátod.
- Oké :D
Beültünk a kocsiba és Zayn a kikötőbe hajtott...
- Már tudhatom, hogy hová megyünk?
- Igen. Csónakázni...
- Az nagyon jó :)
Beültünk a csónakba*
- Zayn, te tudsz evezni? - kérdeztem meglepetten.
- Igen, ne félj, nem fogunk a vízbe borulni, de ha mégis, akkor majd kimentlek.
- De te nem is tudsz úszni...
- Ez igaz, de utánad beleugranék.
- Szuper...és akkor ketten fulladnánk meg..
- Az is jobb, mint egyedül nem? - viccelődött.
- Hát...inkább nem mondok semmit.
- Oké...csak viccelek..:)
- Gondoltam, hogy nem komolyan mondtad..:)
Csónakázás után kiszálltunk és a partra terítettünk egy pokrócot...olyan piknik szerűség volt az egész, de nekem tetszett..:) 
                                        *Jess szemszöge*
Mikor meguntuk a netezést, már nem tudtunk mit csinálni...
- Milly-éknek most van a randijuk. Vajon mit csinálnak?? ;)
- Nem tudom, de remélem jól érzik magukat..:D
- Igen, azt én is. Olyan jól megvannak és nagyon tetszik neki Zayn :DDD
Csengettek*
- Várj, én majd kinyitom - szóltam.
- Oks.
- Sziasztok :) - köszöntem Harry-nek és Niall-nek
- Sziasztok... - köszöntek, úgy láttam kicsit szomorúan.
- Gyertek be.
Leültünk és elkezdtük beszélgetni, hogy mi is a gond...
- El kell mondanunk valami nagyon fontosat.. - kezdte Niall. 
- Oké.
- Holnap után Sidney-be kell utaznunk egy koncert miatt - folytatta Harry.
- De...akkor...most mi lesz? - kérdeztem szomorúan.
- Nem tudom - ölelt meg Harry. Nem akarlak elveszíteni, most, hogy már így megvagyunk.
- Én sem :'(
- Nem tudok nélküled élni - mondta Niall Sophenak és megölelte...
- Jaj..miért kellett ennek így lennie? - kérdezte Sophe.
                                       *Milly szemszöge*
Nagyon sokat beszélgettünk, Zayn olyan kedves volt...most még jobban beleszerettem. A randink nagyon jó volt. A végén Zayn hazavitt.
- Nagyon jól éreztem magam - mosolyogtam Zayn-re.
- Annak örülök..:)
- Lehet, hogy kicsit korai még ezt megkérdeznem, de nagyon, nagyon megkedveltelek...Milly...lennél a barátnőm?
- Hát..én is nagyon megkedveltelek Zayn és igen :)
- :) Szeretlek Milly :))) - mondta és megcsókolt...
- Én is szeretlek Zayn :)
Elköszöntünk és elment...
                                      *Jess szemszöge*
- Várjatok... - szólt közbe Harry. Van egy ötletem..:)

14.rész. Hivatalosan is...:)

Másnap kicsit később keltem, mint szoktam. Lementem a konyhába enni valamit, mivel nagyon éhes voltam. Nagy, karikás szemekkel, pizsamában cammogtam lefelé a lépcsőn. Megláttam, hogy anya és Sophe ül a kanapén...mellettük pedig Harry. Elkezdtem visszafelé szaladni a lépcsőn. 
- Jó reggelt kicsim - köszönt anya. Gyere vissza. Hova mész?
- Csak...hát...én...még nem öltöztem fel.
- Előttem nem kell szégyenlősködnöd - kacsintott Harry.
- Csak nem szeretem, ha valaki pizsamában lát...
- Miért? Nagyon cuki a pizsamád :)
- Persze, hogy cuki, mivel ti vagytok rajta...
- Na gyere már le. Nem foglak megenni.
- Ki tudja? Lehet, hogy mire leérek már sehol sem leszek... - viccelődtem, miközben lassan mentem lefelé a lépcsőről. Amúgy te hogyhogy itthon vagy anya? - anyáék pár napra üzleti útra mentek...
- Már elengedtek minket, mert gyorsan végeztünk. És te pedig elfelejtettél szólni nekem, hogy barátod van?
- Nem, mivel Harry nem a barátom.
- De ő azt mondta, hogy az, mikor beengedtem.
- Tényleg? - elvörösödtem...
- Igen, ezt mondtam.
- De miért?
- Nem tudom...O.o
- Juj, de okos vagy...
- Akkor mi van köztetek? - érdeklődött anya.
- Még semmi - húzta meg Harry a ''még'' szót.
- Oké. Ti tudjátok...
- Igen anya, ebben igazad van...
- Kérsz valamit Harry? - hangzott anya felől a kérdés.
- Nem, én már reggeliztem - mondta Harry.
- Akkor magatokra hagyunk titeket...
Anya és Sophe kimentek a konyhába.
- Amúgy azért jöttem, mert hoztam nektek 2 VIP jegyet a koncertre.
- Tényleg, ti holnap koncerteztek..:D
- Igen. De most sajnos mennem kell, mert még sokat kell próbálnunk a koncertre...
- Oké. Kikísérlek.
Kikísértem Harryt, az ajtó előtt szorosan átöleltük egymást, aztán elég hosszasan csókolóztunk. Ezt a gyönyörű pillanatot anya megzavarta...
- Ha kikísérted Harryt gyere reggelizni - kiabált a konyhából.
- Jó anya, megyek - szóltam vissza unottan.
- Kérdezhetek valamit? - érdeklődött Harry.
- Persze.
- Ömm..háát csak azt akartam, hooogy...lennél a barátnőm?
- Erre nem számítottam...
- Akkor nemet mondasz? 
- Nem, erről szó sincs, csak tényleg nem számítottam erre a kérdésre. De a válaszom...igen. Szeretnék a barátnőd lenni :D
- Köszönöm...szeretlek - felemelt és megcsókolt. Most tényleg mennem kell, majd beszélünk.
- Oké. Én is szeretlek :)
Harry elment, én pedig bementem megreggelizni. Reggeli után felöltöztem és Sophe is bejött a szobámba.
- Na...mesélj. Mi volt tegnap?
- Jaj, el sem tudod hinni milyen gyönyörű volt miden...annyira szeretem - és elmeséltem neki mindent, szóról szóra.
- Hát ez tényleg nagyon romantikus. Ez a srác nagyon szerethet téged, ha ilyenekre képes, hogy boldoggá tegyen...
- Remélem...és az előbb amikor kikísértem...nem tudtam befejezni, mert Sophe közbeszólt.
- Mi volt?
- Mondanám, ha nem szólnál bele. Mostmár hivatalosan is járunk...:D - újságoltam nagy örömmel.
- Gratulaaa :D
- Kösziii :D Amúgy te mit akarsz felvenni a koncertre?
- Milyen koncertre? O.o
- Holnap Harryék koncerteznek.
- Tényleg? Ááááá tök zsííír :)))
- Az. El kéne menni vásárolni.
- A számból vetted ki a szót.
Kértünk pénzt és elindultunk vásárolni. Millyt is magunkkal hívtuk, mert gondoltuk ő is jön a koncertre. Nem is kellett olyan sokat keresgélnünk, mert gyorsan találtunk csini ruhákat.
Ez az enyém...

Sophe-é...

és Milly-é...

- Mesélj magadról Milly...mostanában nem láttuk egymást.
- Hát zajlik az élet...
- És az mit jelent?
- Jaj, úgy örülök...Zayn elhívott randizni.
- Tényleg? Ez nagyon jó :) És tetszik neked?
- Nagyon tetszik..:)
- Mikor lesz a randitok?
- Ma.
- Ma? Akkor még ezért is ruhát kell vennünk...
- Hát igen :D
Milly megvette magának ezt a ruhát a randira...

aztán elindultunk haza...;)

13.rész. Tökéletes randi...:)

Haló? - szólt bele Milly a telefonba.
- Szia Milly, Zayn vagyok.
- Szia Zayn.
- Arra gondoltam, hogy megkérdezem, holnap nem lenne-e kedved randizni velem?
- Holnap? Hány körül?
- 2-3 körül, ha neked úgy jó.
- Igen, az úgy megfelel. :)
- Annak örülök. Akkor holnap érted megyek, ha megadod a címed.
- Oké :)
Milly megadta a címét, elköszöntünk és visszamentem a házba.
- Felhívtam - sóhajtottam egyet Louis-nak. Elhívtam randizni és igent mondott :)
- Ugye? Én megmondtam...
- Igen...köszi a biztatást.
- Máskor is adok tanácsot.
- Köszi, de remélem már nem fogok többször lefagyni.
- Azt én is :)
                                   *Jess szemszöge*
Ebéd után elkezdtem készülődni. Sophe kisminkelt és megcsinálta a hajam. Fel is vettem a ruhámat, amit pont erre az eseményre vettem. Remélem tetszeni fogok Harry-nek benne.
Kis idő múlva csengettek az ajtón...
- Én majd kinyitom, te készülődj tovább - szaladt lefelé Sophe a lépcsőn.
- Oké, köszi - kiáltottam utána.
- Szia Harry. Gyere be, Sophe még készülődik.
- Szia. Oké.
- Már itt is vagyok, bocsi, hogy nem lettem kész időben. Amúgy szia.
- Szia. Semmi baj, végül is én is csak most jöttem. Gyönyörű vagy. Eszméletlen jól nézel ki :D
- Köszönöm. Igyekeztem jól kinézni legalább most :)
- Miket beszélsz? Te mindig jól nézel ki. De nem is húzom tovább az időt...indulunk? :)
- Persze. Menjünk.
Kimentünk, Harry kinyitotta nekem a kocsiajtót és elindultunk.
- És hova megyünk? - érdeklődtem.
- Azt majd meglátod. Ne legyél kíváncsi :)
- Oké, de az vagyok.
- :D
Megérkeztünk...nem is tudom pontosan hol voltunk, de úgy éreztem, valahol a mennyországban  :D Mindenhol gyönyörű virágok voltak.
- Harry ez gyönyörű.
- Igen, de még nem láttál mindent...
- Mi az a minden?
- Gyere...megfogta a kezem és elindultunk. Ahogy kicsit tovább mentünk, egy repülőt láttam meg.
- Ez meg mi? - kérdeztem meglepődve.
- Ez egy repülő :)
- Na jó, de mit csinálunk mi egy repülővel?
- Felszállunk rá.
Fel is ültünk és elindultunk. Mikor felszálltunk Harry ezt mondta...
- Nézz ki az ablakon :)
- Te jó ég Harry, ez gyönyörű. 
Nem hittem a szememnek. Egy virághalmaz felett szálltunk, amibe ez volt belenyírva:
                                   ''Szeretlek Jess! <3''
- Tetszik? - mosolygott Harry.
- Nagyon. Köszönöööm - és megpusziltam.
- Ez természetes - viszonozta a puszit.
Mikor leszálltunk, kicsit továbbmentünk és a szívbe (a virágokban) meg volt nekünk terítve egy asztal. Gyönyörű volt, hófehér terítékkel.
- Na jó...erre már tényleg nem tudok mit mondani...sokkos állapotban voltam.
- Foglaljon helyet hölgyem - megfogta Harry a székem.
- Köszönöm uram - mosolyogtam és leültem.
- Mesélj magadról - kérte Harry.
- Oké. Jessica vagyok, 17 éves, egyke...a legjobb barátnőm Sophe. Szeretek Londonban lakni.
- Ez tény... - szakított félbe Harry.
- De igaz és ez is az életem része. Én nem mondom, hogy mesélj magadról, mert már úgyis tudok rólad mindent.
- Mindent? Biztos?
- Igen. Mindent...
- De egy dolgot még nem tudsz.
- És mi az?
- Szeretlek Jess. Tényleg - mondta és megfogta a kezem.
- Én is szeretlek Harry.
Miután úgymond ''kiöntöttük'' egymásnak a szívünket, elindultunk haza.


Otthon*


- Köszönöm ezt a gyönyörű estét Harry.
- Igazán nincs mit. Azért tettem, mert szeretlek.
Megcsókolt, elköszöntünk és bementem. Ahogy elnéztem Sophe már aludt és nem volt szívem felkelteni, akármennyire is el akartam mesélni neki ezt az egészet.
Nagyon jól éreztem magam. Érzem, hogy minden namp jobban szeretem Harryt. Nagyon fáradt voltam, ezért bedőltem az ágyba és rögtön el is aludtam. Jó éjt ;)

12.rész. Béke...:)

Egész este azon gondolkoztam, hogy mi lett volna, ha Sophe nem lép be a szobámba. Végiggondoltam a dolgot és arra jutottam, hogy holnap reggel bocsánatot kérek, és mindent megbeszélek vele.

Reggel*


Még az ágyban feküdtem, mikor bejött hozzám Sophe.
- Jó reggelt.
- Neked is.
- Gondolkodtál?
- Igen. Mindent alaposan végiggondoltam.
- És mire jutottál?
- Igazad van. Nem kellett volna ezt tennünk, de hál'isten te beléptél.
- De mi lett volna, ha nem jövök be? Azon gondolkoztál?
- Igen és köszönöm.
- Mit?
- Hogy így gondoskodsz rólam. Mintha a második anyám lennél...:P
- Ez már csak természetes. És túlzás.
- Amúgy tegnap azt kérdezted, hogy ha szeretem Harry-t, akkor miért nem vagyok vele...Tudom, hogy ezzel nem a tegnapira gondoltál, de beugrott, hogy mit mondtál nekem és valahogy nem tudtam mit csinálni...egyszerűen nem voltam magamnál.
- Jó. Én megértem, hogy szereted, de azért még ennyire ne menjetek el. Még fiatalok vagytok.
- Ez most olyan volt, mintha anyát hallanám, de mind1. Amúgy tudom. Igazad van. :)
Megöleltük egymást, kibékültünk, aztán felöltöztünk. Csengettek az ajtón. Sejtettem, ki lehet az. Kinyitottam...
- Szia Harry - köszöntem neki a földet bámulva.
- Szia Jess. Azért jöttem, hogy megbeszéljük ezt az egészet.
- Igen, az jó lenne. Gyere be.
Bejött és leültünk a kanapéra.
- Nagyon sajnálom, amit a tegnap akartam veled tenni. Nem tudom mi volt velem, én nem ilyen vagyok.
- Tudom. Én sem ilyen vagyok, és nem tudom, mi lett velem.
- Miattam összevesztél a legjobb barátnőddel.
- Semmi baj. Már megbeszéltük és kibékültünk. Végül is nem történt semmi.
- Annak örülök, hogy kibékültetek, de azért máskor próbálok magamnál lenni...:)
- Oké. Én is. De ugye most nem fogod azt mondani, hogy ne találkozzunk többet, vagy hogy utálsz vagy hogy maradjunk csak barátok, mert akkor nem tudom mi lenne velem - hadartam a szavakat.
- Nem :) - mosolygott. Semmi ilyesmiről szó sincs. Még nem tudom biztosra, hogy mit is érzek irántad, de nagyon megkedveltelek.
- Valahogy én is így vagyok vele. Amúgy szóltál valakinek a tegnap estéről?
- Igen, elmondtam a fiúknak, de ugye nem baj?
- Nem, ha csak a fiúknak, akkor nem. Én sem mondtam el senkinek, csak Sophe tud róla. :)
- Jó. :) Amúgy azért is jöttem, hogy...ááá de nem. Ez hülyeség a tegnap este után.
- Mi az? Felejtsük el azt az estét és mond.
- Na jó. Azért jöttem, hogy...de nem muszáj igent mondanod...
- Mond mááár - mosolyogtam.
- Nem lenne kedved ma velem vacsorázni?
- De, lenne :D
- Tényleg? :)
- Igen :)
- Az jó :D Akkor mit szólnál hozzá, ha 4-kor érted jönnék?
- Úgy jó lenne :)
- Akkor 4-re itt vagyok, de most megyek, mert még sok a dolgom ;)
- Oké :)
Kikísértem, adott egy puszit az arcomra és elment. Visszamentem Sophehoz.
- Ki volt az? - kérdezte.
- Harry.
- Mit akart?
- Megbeszéltük ezt az egészet és elhívott randira.
- Az jó.
- Nem is haragszol? Na jó. Ez most hülye kérdés volt.
- Miért? Felőlem járhattok, csak hülyeségeket ne csináljatok.
- Oké anya... :P
Megintcsak elmentünk vásárolni. Most nem is keresgéltünk olyan sokat, csak vagy 2 órát. Ezt a ruhát vettük a randira...

Fél kettőre hazaértünk és megebédeltünk.
                                      *Zayn szemszöge*
- Kiről ábrándozol? - kérdezte Louis vigyorogva.
- Mi?
- Jaj, biztos Milly.
- Mi? Te miről beszélsz?
- Zayn. Látom, hogy tetszik neked Milly, ahogy Harry-n és Niall-en is látom.
- Nekik is tetszik Milly?
- Nem. Milly neked tetszik. Miért nem hívod el randizni?
- Nem tudom. Mi van, ha nem tetszek neki?
- Most hülyéskedsz? Te kinek nem tetszel Zayn?
- Ohh...kössz a bókot.
- Hahaha...nem vagy vicces - bökte meg Louis a vállam.
Kimentem a kertbe, átgondoltam az egészet és végül felhívtam Milly-t.

11.rész. Majdnem...:)

                                        *Jess szemszöge*

Másnap reggel*

Felkeltem, felöltöztem és bementem Sophe szobájába.

- Sopheeeee...ébresztőőőő.

- Mivan? Hova megyünk?

- Még nem megyünk sehova, de később el kell mennünk vásárolni.

- Na és miért?

- Halló...neked ma randid lesz.

- Jujj...tényleg. Akkor öltözök és mehetünk is. Amúgy olyan jó volt a tegnapi nap...

- Ne is mond...nagyon elvoltatok Niall-el...

- Olyan cuki..:)

- Szerintem is cuki.

- És mi van Harry-vel és veled?

- Még semmi nincs.

- De szerintem összeilletek. :)

- Jaajj...nem tudom...

- De olyan cukik vagytok együtt. Miért akartál olyan hamar hazajönni?

- Csak mert kimentem a kertbe, belebotlottam Harrybe és ő pedig lesmárolt amikor be akartam jönni...

- De jóóó..:DDD

- Ne is mond..És veletek mi van?

- Hát...semmi. Párszor smároltunk, meg tegnap este azt mondta, hogy szeret...:DDD

- Komoly?? De jó...

- Ahaaa...:))) De úgy vettem észre, hogy te is nagyon tetszel Harry-nek és te pedig nem engeded neki, hogy közeledjen hozzád...

- Nem tudom, nem lenne még egy kicsit korai? Csak pár napja jöttünk ide...

- És??? Ha szereted és ő is szeret...akkor mi lehet a baj?

- Nem tom...lehet, hogy igazad van.

- Tudom..:DDD

Lementünk reggelizni és aztán el is indultunk vásárolni. Biztos benéztünk vagy 20 plázába, mivel sehol sem találtuk meg azt a ruhát, amelyik mindkettőnknek tetszett. Ami nekem tetszett, az Sophenak nem, és fordítva...

Végül találtunk egy olyan göncöt, ami mindkettőnknek tetszett...olyan kis laza ruha..:D

Mire megtaláltuk ezt a ''tökéletes'' ruhát, észrevettük, hogy már 2 óra van. El is indultunk haza, mivel Niall fél 4-kor jön Sophe-ért.

Hazaértünk és rögtön leültünk kajálni, mert nagyon megéheztünk a nagy vásárlásban. Kajálás után Sophe el kezdett készülni.

Én is segítettem neki megcsinálni a haját, meg a sminkjét.

Rövid időn belül csengettek az ajtón.

                                   *Sophe szemszöge*

Kinyitottam az ajtót. Niall állt előttem, nagy csokor vörös rózsával a kezében. Olyan szépen ki volt öltözve...

- Szia - köszönt. Indulhatunk?

- Szia. Persze..:D

Elindultunk és Niall bekötötte a szemem. Mikor odaértünk kiszálltunk az autóból, Niall levettem a szememről a kendőt és láttam, hogy egy gyönyörű helyen állunk. A tengerparton. Olyan szépen meg volt terítve az asztal...gyertyafény mindenhol...

- Tetszik? - kérdezte Niall.

- Mi az hogy?...Ez gyönyörű.

- Tessék...foglalj helyet.

- Köszi..:D

Kihozták a kaját és elkezdtünk enni.

- Már nagyon éhes vagyok - dörzsölte össze a tenyerét Niall, én meg csak nevettem.:)

- Te mikor nem vagy éhes?

- Nincs olyan.

- Azt mindenki tudja...

                                        *Jess szemszöge*

Sophe itt hagyott, én pedig unatkoztam...mit kellene csinálni, hogy ne unatkozzak? - tettem fel magamban a kérdést...Ekkor meghallottam, hogy valami zaj jön a konyhából...lementem. Nagyon sötét volt, ezért nem láttam semmit. Felvettem egy palacsintavasat és elkezdtem halkan az ''árnyék'' felé menni. Mikor éreztem, hogy hozzámért, leütöttem. Felkapcsoltam a villanyt és megláttam, hogy Harry feküdt a földön...te jó ég..most mit csináljak? - gondolkodtam magamban. És ha valami baja lesz? Oda mentem hozzá, és elkezdtem szólongatni.

- Harry...jól vagy? Harry... Kis idő múlva magához tért.

- Mi történt? Hol vagyok?

- Háát...azt hittem, hogy valaki betört a házba és leütöttelek, mert sötét volt és nem láttam semmit.

- De...mivel ütöttél le?

- Egy palacsintavassal, mivel ez volt kéznél.

- Akkor azért fáj ennyire.

- Jaajj, bocsi, én nem akartam...

- Semmi baj, már megtörtént..

- Gyere, feküdj le egy kicsit, segítek.

- Az jó lenne..köszi.

Felsegítettem a kanapéra, aztán én is leültem mellé.

- Amúgy miért jöttél át?

- Mert otthon unatkozok. Zayn és Liam alszik, Louis meg idegesít, szóval jobb dolognak tartottam, ha ott sem maradok.

- Igazad van..:)

Szegény Harryt nagyon sajnáltam...biztos fájt neki. :/ Tiszta jelentéktelen dolgokról beszélgettünk...

                                  *Sophe szemszöge*

Miután megvacsiztunk, még beszélgettünk egy kicsit és haza indultunk. 

- Nagyon tetszett ez az este...köszönöm.

- Örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy eljöttél.

Megöleltük egymást, azután megcsókolt és megint ezt mondta:

- Szeretlek. :)

- Én is szeretlek...:)

- Akkor jó. :D Jó éjt.

- Jó éjt.

                                  *Jess szemszöge*

1 perces csend következett. Harry lassan közeledett felém, aztán megcsókolt. Most nem toltam el magamtól, emlékeztem arra, amit Sophe mondott. Nem telt még el egy perc miután megcsókolt...felvett az ölébe és elkezdett vinni a szobám felé...persze még mindig egymás szájához tapadva...:)

Harry elkezdte a ruháimat ''tépni'' rólam. Már csak egy bugyi és egy melltartó volt rajtam, Harry pedig csak egy boxer, mikor meghallottuk, hogy benyit valaki a szobámba...

Sophe volt az...

- Ti mi a jó eget csináltok??? :O

- Mi? Semmit - dadogtunk...

- Ti normálisak vagytok? Ha 2 perccel később nyitok be, te pár nap múlva terhes lennél.. - ordibált rám Sophe.

- Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok.

- De nagyon is van, mivel a legjobb barátnőm vagy és nagyon érdekel, hogy mi van veled.

- Lehet, hogy igazad van... ezt még tényleg nem kéne... - szólt közbe Harry.

- Ugye? Legalább neked lehetne eszed, ha már az okos barátnőmnek nincs...

- Köszönöm ezt a szép mondatot... - szóltam közbe.

- Igaza van...én inkább haza megyek - szólt Harry.

- Mi? Csak úgy itthagysz?

- Ez tényleg nem volt jó ötlet Jess. Igen, Most haza megyek. Szia.

Adott egy puszit és haza ment.

- Ezt meg miért kellett? - támadtam le Sophet.

- Mi az, hogy miért kellett? Te tényleg nem érted?

- Na jó. Ezt fejezzük be. Inkább menjünk aludni.

- Menjünk, de ezen jól gondolkodj el.

- Oké. Jó éjt.

- Jó éjt.

10.rész. Áááááá...:)

Bementünk a konyhába és láttuk, hogy Sophe és Niall ''kuncognak'' egymás ölében. Észre sem vettek minket, csak folytatták tovább.
- Khmm - szakítottam félbe őket, mire ők felpattantak.
- Jujj...mi van? - kérdezte Sophe.
- Ti mit csináltok?
- Hát semmit...
- Aha...a semmi az nem ilyen. Na mindegy. Ti tudjátok. Csak jöttem szólni, hogy mostmár tényleg mennünk kellene.
- Oké. Igazad van.
- Nekem mindig igazam van - büszkélkedtem. :D
Elindultunk a fiúkkal együtt. Én Sopheval mentem, mellette pedig Niall ment. Nagyon elvoltak egymással. Nem akartam őket zavarni, ezért kicsit lemaradtam, Harry pedig hátulról megijesztett.
- Ááááááááááááááá - kezdett el ordítani előttem.
- Ááááááááááááááá - ordítottam én is. Olyanok voltunk, mint akik megőrültek.
- Harry! Te mi a fenét csinálsz? - förmedtem rá.
- Csak megijesztettelek. :D
- Csak...hűűűha...
- Most mi van? Néha ez is kell.
- Hát nekem nem hiányzik...
- Akkor bocsi.
- Nembaj.
Az út nem is volt olyan hosszú a házunkhoz, mivel csak 4 ház volt a mi házunk és Harryék háza között. Mikor odaértünk, puszival és egy nagy öleléssel köszöntünk el egymástól.
Harry odajött hozzám...
- Én semmit nem kapok?
- Nem! Te semmit.
- Akkor ma este nem alszok.
- Akkor mit fogsz csinálni?
- Téged foglak majd idegesíteni... :D :D :D
- Jajj csak azt ne...és nyomtam volna egy puszit az arcára, de ő elfordította a fejét, így a puszi a szájára került...
- Harry!
- Tessék?
- Cuki vagy :) - nyögtem ki, de ez alatt azt hittem, hogy azt mondom, hogy idegesítő vagy.
- Tényleg? Óóó...köszönöm :D Te is cuki vagy...:D
- Mi? Én nem is azt mondtam.
- De bizony azt mondtad.
- Tényleg? Akkor nem azt gondoltam.
- Akkor is azt mondtad...
- Mind1.
- Sophe gyere máááár - szóltam neki fáradtan.
- Megyek.
                                       *Niall szemszöge*
Még utoljára megöleltem Sophet és már menni készültünk, amikor beugrott valami a fejembe.
- Sophe...várj még egy kicsit.
- Mi az?
- Nem lenne kedved holnap eljönni velem vacsorázni?
- De, az nagyon jó lenne, de most tényleg megyek, mert mindjárt elalszok.
- Jó. Szeretlek.
- Mi?
- Csak azt mondtam, hogy szeretlek.
- Tényleg?
- Igen. :)
Adtunk egymásnak mégegy jóéjt puszit és haza indultunk.

Otthon*


Amint beértünk a házba, rögtön leültünk, mert nagyon fáradtak voltunk a mai nap után.
- Mi van közted és Sophe között? - kérdezte Harry.
- Semmi. Barátok vagyunk...
- A barátok nem így viselkednek...
- Akkor nagyon közeli barátok vagyunk.
- Persze...barátok...:)
- Na jó. Lehet, hogy kicsit több annál.
- Na ezt vártuk - szólalt meg Louis.
- Tudom.
- Ha már te is megkérdezted, én is megkérdezem...mi van közted és Jess között?
- Barátok vagyunk.
- Szerintem több van a dologban - féltékenykedett Louis.
- Még semmi komoly...
- Még...
- Igen...még. :)
- Na jó. Akkor mindkettőtök foglalt - dörmögött Louis.
- Nem. Még nem.
- Zaaaayn...te is foglalt leszel... - okoskodott Louis.
- Miért? Honnan veszed?
- Csak rátok kell nézni.
- Kire gondolsz?
- Millyre.
- Hát igen...kedves lány...:)
- Máris gondoltam...
Elmentünk aludni, mert már szét felé dőltünk...de én még egy utolsó utó vacsit haraptam be...;)

9.rész. Mi a sz*rt csinálsz?...:)

Megcsókolt...mikor észrevettem, hogy mi mit is csinálunk, eltoltam magamtól...
- Te jó ég Harry. Mi a sz*rt csinálsz??? - mondatot vágtam hozzá, aztán beszaladtam.
- Most meg hova mész? - kiabált Harry és elkezdett futni utánam. El is ért, és elkapta a karomat.
- Miért futottál el?
- Te eszednél vagy?
- Miért ne lennék eszemnél. Nem csináltam semmi rosszat.
- Csak megcsókoltál.
- És az annyira rossz volt?
- H-á-á-ttt...mindegy.
- Mond meg a szemembe, hogy nem akartad.
- Hagyjál már...inkább menjünk be. A többiek már biztos várnak.
- Szóval akartad - mosolygott Harry.
- Jajj máár. Miért kell ennek ekkora feneket keríteni???
- Semmi baj. :D Na jó. Akkor menjünk be...
- Menjünk...
Azt sem tudtam, mit csináljak. Most mi lesz? Ezt el kell mondanom Sophenak és Millynek. 
A házban*
- Akkor mi indulunk haza - jelentettem ki.
- Ne mááár. Még csak most jöttünk - nyafogtak a lányok.
- De mennünk kell.
- Miért kellene mennünk?
- Azért...mert csak.
- Ne csináld már. Maradjatok még - szólt Harry.
Ránéztem és megláttam azt a cuki szemét. Nem tudtam nemet mondani.
- Jaaajjj. Akkor egy kicsit még maradunk.
- Azért... - fenyegetőztek.
- Ha legközelebb is lesz egy ilyen kis vitánk, majd Harryt hívjuk. Csak rád néz, és te elolvadsz - vihogtak a lányok.
- Hahaha...de vicces. Nem is olvadok el.
- Persze...azért mondtad, hogy maradunk mikor rád nézett...de mikor mi kértünk nem akartál itt maradni.
- Nem is igaz!
- Dehogy nem!
- Mindegy. Ti úgyse értitek meg mi van.
- Miért? Van valami köztetek?
Harryvel egymásra néztünk, aztán egyszerre ezt mondtuk...
- Nincs. Harry kicsit elszomorodott.

 
- De jó lenne, ha lenne ugye? - kérdezte Louis.
Megforgattam a szemem. Inkább nem is szóltunk semmit, csak leültünk. A konyhából nagyon fura hangok jöttek...

8.rész. Az első csók...:)

...Nagyon megijedtem. Visítani akartam, amikor megszólalt az ismerős hang:
- Cs-s-s-s. Nehogy elkezdj visítani. Én vagyok - suttogta a hang. Elengedte a számat, én pedig hátra fordultam.
- Harry...mi a frászt csinálsz?
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni.
- Pedig sikerült...enyhe szívroham tört rám...
- De ugye jól vagy?
- Persze...semmi baj.
- Akkor jó. Csak gondoltam nem találod meg a WC-t és megmutatom hol van.
- De már megtaláltam, mivel előtte állok...
- Tényleg...milyen igaz.
- Na látod? Menj vissza a többiekhez és én is megyek mindjárt utánad...
- Oké.
Harry nagyon fura volt...méghogy nem találom meg a WC-t...aha, persze..szerintem ez csak kifogás volt, hogy utánam jöjjön. :D De nem bántam...:) Mikor elindultam visszafelé, hangokat hallottam a konyhából...benéztem és láttam, hogy Sophe és Niall szórakozgatnak... Niall mutatta meg Sophenak, hogy hogy tudja beledobni a kaját a szájába. Azt hittem megőrült...érdekes módon próbál közeledni Sophehoz... O.o Úgy döntöttem, nem rontom el ezt a szép pillanatot és inkább visszamentem a többiekhez.
- Hol van Sophe és Niall? - kérdeztem gyanakvóan a többieket. Persze azt nem mondtam, hogy tudom, hogy hol vannak. Kíváncsi voltam, hogy ők mit mondanak.
- A konyhában, azt hiszem... - mondta Zayn.
- Ja...oké. Ahogy végignéztem rajtuk nagyon meglepődtem, mert Zayn és Milly olyan jól elvoltak, hogy már majdnem egymás karjaiba feküdtek. De hát ők tudják mit akarnak...
- És Harry merre van? - érdeklődtem.
- Ááá, a kis szerelmetes... - motyogta Louis, persze azt hitte, hogy nem hallom.
- Mit mondtál??? O.o
- Hupsz...meghallottad?
- Hát igen...meghallottam.
- De hát ami igaz, az igaz. Olyan jól megvagytok Harryvel...
- Louis! 3 napja találkoztunk. Még nem is ismerem igazán...
- Oké, de akkor is tudom, hogy tetszik neked és úgy vettem észre, hogy te is tetszel neki. :D
- Tényleg tetszek neki??? :O Öööö, de kinek ne tetszene Harry?!
- Hát ez igaz, de neked tudom, hogy nagyon tetszik...
- Jó. Ezt a témát most fejezzük be!!!
Kimentem egy kicsit a kertbe gondolkozni. Lefelé hajtott fejjel járkáltam ide-oda. Mondhatni magamnál sem voltam, annyira elgondolkodtam azon, amit Lou mondott. Egyszer csak belebotlottam valakibe. Felnéztem és Harry állt előttem. 
- Jaj, bocsi, olyan figyelmetlen vagyok...
- Semmi baj. Ne keríts neki olyan nagy feneket - mosolygott.
Azt hittem, ott a percben neki esek, olyan szépen nézett azzal a gyönyörű szemeivel.
- Jól vagy?
- Mi? Én? Persze..:)
- Jó, csak mert majdnem rám dőltél...
- Bocsi, nem akartam rád dőlni. 
- Nem történt meg...
- Ja, igen...az igaz.
Össze - vissza beszéltem. Azt sem tudtam mit csinálok.
- Vissza kellene mennünk a házba nem? - kérdeztem Harryt.
- De, persze menjünk.
Én elindultam, de ő visszarántott és megcsókolt..:D

7.rész.Harryéknél...:)

...Kinyitottam az ajtót és képzeljétek ki állt ott...na jó. Nem húzom az időt. :D Harry állt ott teljes életnagyságban :DDD
- Szia :)
- Szzziaaa - köszöntem dadogva. Hát te mit keresel itt?? :O
- Ha gond, akkor elmegyek...
- Nem, nem, nem. Ne menj eel :D Gyere be :) Csak 1 pillanat és jövök, csak megyek felöltözni. :)
- Oké, megvárlak :)
- Oké. Addig ülj le :D
- Köszi :D
Gyorsan felöltöztem és visszamentem Harry-hez.
- Kész vagyok. :)
- Húú de gyors voltál. :D Mikor Zayn nekikezd a hajának, fél óra sem elég, hogy megcsinálja :D
- Igeen, de én most siettem :D
- :D Tulajdonképpen azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy nem lenne kedvetek jobban megismerni Louist, Zaynt és Liam-et? Ők már nagyon kíváncsiak rátok. :DD
- Dehogy nem :D Nagyon is. De mág Sophe nem kelt fel :) Alszik, mint a bunda :D
- Nem baj, akkor visszajövök értetek később.
- Oké. :D Nem lenne baj, ha egy barátunkat is magunkkal vinnénk?
- Nem. Dehogy. :D Persze, hogy jöhet.
- Oh köszi. :D
- Alap :D Akkor az úgy jó lesz, ha ebéd után értetek jövök?
- Tökéletes :D
- Oké. Szia :D
- Szia. :D
Az arcomra nyomott egy nagy puszit, megölelt és elment. Aztán bementem a szobánkba és ráugrottam a még alvó Sophera. :D
- Sopheee, ébresztőőő!!! Itt volt Harry.
- Harry?? O.o Mit csinált itt??
- Azt mondta, hogy ma elvisz minket a lakásukra, hogy jobban megismerhessük a többieket. :D
- Komoooly? Az tök jó :)
- Ja. :D Ebéd után jön értünk.
- Nem kellene szólni Millynek is?
- De majd szólunk. Azt is mondtam Harrynek :D Fel is kellene hívni :D
- Igen.
- Már ki is cseng :)
- Halo?
- Szia Milly.
- Szia. Mizu?
- Azért hívlak, hogy ráérsz-e ma?
- Igen, de miért? Hova megyünk?
- Harryékhez :D
- Komoly?
- Aha :D
- Tök jó :) Mikor?
- Ebéd után.
- Jó. Ebéd után csörgess meg és elmegyek hozzátok.
- Nem kell hogy elgyere, mert felveszünk.
- Akkor jó :D Sziaaa :D És köszi, hogy szóltál :D
- Nincsmit, szia :D Na. Ez elintézve.
- Jó. Akkor mehetünk reggelizni?
- Aha :D
Megreggeliztünk és elkezdtünk válogatni, hogy ki mit vegyen fel. Én végül egy fermer és egy póló mellett döntöttem, Sophe ugyan azt vette fel, persze más mintával :D
Ezzel úgy elment az idő, hogy mire észrevettük már itt is volt Harry. Szépen elkészültünk, és Harry megérkezett...
- Sziasztok. Indulhatunk?
- Persze. Be tudunk ugrani a barátnőnkért?
- Igen, nem gond :D
- Köszi :D
- Nm.
Beugrottunk Millyért. Mikor meglátta Harryt majdnek elájult.
- Szia. :) - köszönt Harry Millynek :D
- S-z-i-i-a-a - köszönt ő is vissza.
- Gyere, ülj be - hívtuk...
- Oké.
Mikor odaértünk, a fiúk már kint vártak minket. :D
- Sziasztooooooook :D:D:D
- Sziasztok :D
- Már nagyon vártunk titeket - mindenkit körbeölelgettek :D Niall Sophenak még egy puszit is adott és ezért elkönyvelték, hogy járnak...:D
Harry bemutatott minket, aztán behívott.
- Üljetek le. Mit kértek?
- Semmit - mondtuk egyhangúan...semmi mást csak Harryt...persze ezt csak magamban gondoltam :D
- Merre van a WC ? - kérdeztem kicsit zavarban... O.o
- Mész egyenesen és aztán jobbra az első ajtó :) - magyarázta Harry.
- Köszi :D
- Nm :)
Elindultam, aztán valaki hirtelen befogta a számat és elkezdett az egyik szobába húzni...

6.rész.Milly...:)

Sziasztok! Bocsi, hogy egy ideig nem írtam, de vizsgához kellett készülnöm. Ha minden igaz, akkor mostmár minden nap egy részt fogok feltenni. :) Remélem, olvassátok és komiztok :DDD

                                                               6.rész.
  Másnap megreggeliztünk, felöltöztünk és kicsit összeszedtük a házat. Elmentünk városnézésre.
- Sziasztoook :) - visított valaki a hátunk mögött.
Hátranéztünk és megláttuk egy régi barátnőnket.
- Te jó ég! A frászt hoztad ránk...
- Bocsi, nem akartam, de nem hagyhattam ki.
- Nem baj, de azért máskor mellőzd az ilyeneket.
- Oké.
- Amúgy szia Milly.
- Nem is szóltatok nekem, hogy ide jösztök nyaralni?
- Mert nem csak nyaralni jöttünk, hanem itt lakunk. De Sophe csak nyaralni jött hozzánk.
- Értem :D És most épp hova mentetek?
- Hát csak úgy körbenézni. Megnézzük a várost. :D
- Az jó. Ha gondoljátok, én megmutatom nektek. :D
- Okés. :D Köszii :) Te már úgyis régen laksz itt és ismered ezt a várost. :D
- Igen. :D Na és mit néznétek meg <3 - esen?
- Hát úgy kb mindent :D
- Akkor jó, de ma nem érkezek mindent megmutatni...
- Hát azt gondoltuk :DDD És amúgy szeretsz itt lakni?
- Mi az hogy? IMÁDOK itt lakni :DDD
- Na és miért?
- Ezt kérdezni sem kell...ismeritek a one direction-t?
- Persze, hogy ismerjük. :DD És már személyesen is taliztunk velük. :D
- Komoly??? :OOO
- Aha. Miért? Te még nem találkoztál velük?
- Nem. Még nem. :(
- Dehát itt laksz...
- Tudom, de sosem jött úgy, hogy találkozzak velük. Sajnos :(
- De most megismered őket :)
- Igen??? És mégis hogy?
- Úgy, hogy felhívom Harry-t :DDD
- Neked megvan Harry telószáma?
- Igen. Tegnap adta meg :D
- De jó nektek. És hogy taliztatok?
- Tegnap szó szerint belénk futottak :D
- Hááát...az jóó :DDD
- Igen :D
- Jess és Harry között alakul valami :DDD - mondta Sophe nagy vigyorral.
- Az jó :D Örülök nektek - mondta Milly.
- Nincs is semmi - tagadtam.
- De majd lesz :DDD
- Ki tudja??!! :DDD Jujj, de elment az idő. Nem kellene még haza mennünk Sophe?
- De. Tényleg indulnunk kéne...
- Akkor mi megyünk is. Nagyon örülök, hogy találkoztunk - mondta Milly.
- Mi is :DD
Telószámot cseréltünk, és elindultunk hazafelé egy taxival.
- Nem eszünk valamit? - kérdezte nagyon éhesen Sophe.
- Szerintem együnk, mert már én is nagyon éhes vagyok...mit szólsz a sült krumplihoz?
- Az jó lesz. Nem érdekel, hogy mi, csak együnk...
Megebédeltünk, aztán felnéztem Twitterre.
- Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá......elvisítottam magamat örömömben.
- Mi a baj? Szörnyet láttál? - kérdezte Sophe ijedten.
- Nem! Nézd! Harry és a többiek visszakövettek Twitteren :DDD - újságoltam nagy örömmel :D
- Mi? Komoly? Na igen. De ez várható volt :DD
- Ne is mond :DD
Egész nap erről beszélgettünk...aztán mikor aludni készültünk kaptam egy SMS-t. Harry-től. :DDD <3
''Egész nap rátok gondoltunk. Nagyon szeretnénk veletek megint találkozni, de ezt majd megbeszéljük. Jó éjt. :D''
Mikor ezt olvastuk, éreztük, hogy történik valami...talán szeretnek minket?? Nincs kizárva...
Nagyon fáradtak voltunk, úgyhogy lefeküdtünk aludni.

Reggel csengettek az ajtón. Pizsibe kellett lemennem, mert sehol sem találtam a köpenyem. Lementem és kinyitottam az ajtót...

5.rész. A találkozás...:)

 Egyszerűen fennakadt a szemünk...nem tudtunk mit tenni.

- Semmi baj - mondtam Harrynek.

- Ugye nem esett bajotok? - kérdezte aranyosan.

- Nem. Semmi bajunk - válaszolt Sophe.

- Akkor jó. Megnyugodtam - mondta Niall megkönnyebbülten.

- Bocsánatkérésképpen meghívunk titeket egy fagyira...benne vagytok? - kérdezte Harry huncut mosollyal az arcán. Ki tudna ellenállni egy ilyen mosolynak???

- Persze, hogy benne vagyunk - mondtuk egyszerre Sopheval. :D

- Én is benne vagyok - mosolygott Niall. :D

- Hát azt tudom - válaszolt Harry. És hova menjünk?

- Nekem teljesen mindegy - válaszoltam még mindig lesokkolva...

- Oké...akkor a Nando's-ba megyünk - döntötte el Niall.

 Nando's-ban...*

- Mit kértek? - kérdezte udvariasan Harry.

- Én csak egy epres sütit. Köszi - mondtam.

- Én is ugyan azt - mondta Sophe.

- Oké. Most én jövök!! - mondta Niall türelmetlenül. Kérek egy  rakott burgonyapürét, egy rizses darált húst, egy kolbászos pizzát és egy epres joghurt-tortát . :DDD

- Befejezted? - kérdezte Harry.

- Igen :D

Kijött a pincér és felvette a megrendelést.

- Te nem eszel? - kérdeztem Harryt.

- Nem. Én most nem - válaszolta a szemembe nézve.

5 perc múlva ki is hozták, amit rendeltünk.

- Végre itt van... - örvendezett Niall. Mi pedig csak mosolyogtunk.

- És amúgy ti itt laktok Londonban? - kérdezte Harry.

- Igen. Csak most költöztünk ide, és gondoltunk megnézzünk a várost. Elmentünk vásárolni és szó szerint belétek botlottunk. - vigyorogtam. És amúgy nektek most nem kellene valami fontos dolgot csinálni ahelyett, hogy itt eszegettek velünk?

- Nem. Szabad napunk van...:D

- Értem...:D

Mikor mindenki mindent megevett, elindultunk haza.

- Messze laktok? - kérdezték udvariasan.

- Hát...vagy 5 háztömbnyire innen.

- Akkor haza viszünk titeket - jelentette ki Harry.

- Hát...jó. :)

Én előre ültem Harryhez, Sophe pedig hátra Niallhez.

- És tetszik? - kérdezte Harry zavarbaejtően...

- Kicsoda? O.o - kérdeztem meglepődve.

- London... - mosolygott Harry.

- Jaaaa...London...hát igen. Nagyon szép :)

- Igen...szerintem is szép... - mondta Harry :D

Ahogy hallottam Sophe is elvolt Niallel, mert Niall olyanokat kérdezett tőle, hogy van-e barátod? Tetszik-e valaki...

Mikor hazaértünk, elköszöntünk egymástól. 

- Még a neveteket sem tudjuk... - mondta Niall.

- Jajj...én buta...ezt is elfelejtettem megemlíteni. Én Jess vagyok, a barátnőm pedig Sophe.

- Hát akkor...nagyon örülök, hogy megismertelek titeket - mondta Niall. 

- Mi is nagyon örülünk - mondta Sophe, és ebben a pillanatban Niall távolabb húzta tőlünk, és egy jóéjt puszit adott az arcára. Jó éjt Sophe - mondta aranyosan és megölelte.

- Jó éjt Niall - köszönt Sophe is.

- Hát remélem tényleg nem sérültetek meg, mikor nektek rohantunk, de mindenesetre nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket és remélem, hogy még találkozni fogunk - mondta Harry.

- Semmi baj nincs. Tényleg. És én is nagyon remélem, hogy még fogunk találkozni. Amúgy igaz, hogy szombaton koncerteztek? - érdeklődtem...

- Igen. Igaz. - mondta Harry, és megpuszilta az arcom.

- Az jó. :D

- Igen...és elkérhetném a telefonszámod? - kérdezte Harry.

- Ööö...üümmm...háááát...igen :D persze :D

- Akkor jó. Köszönöm :D

Telószámot cseréltünk, adott még egy utolsó puszit, és elmentek.

- Te jó ééég...te el tudod ezt hinni? - kérdezte Sophe.

- Sok mindent el tudok hinni, de ezt nem nagyon...  válaszoltam. És még a telószámomat is elkérte.

- Tényleg??? Ez nagyon jóó :)))

- Igen :D De szerintem menjünk aludni, mert nagyon fáradt vagyok.

- Oké. Én is.

Felmentünk, letusoltunk és rögtön el is aludtunk...jó éjt. :DDD

Na hogy tetszett?? :D

                                                                                :D

 

4.rész.Irány London...:)

Reggel nagyon korán kellett kelnünk, úgyhogy nagyon fáradt voltam. 5 órára el is készültem, mert 6-ra a reptéren kellett lenni. A reptérig kocsival mentünk. Mikor felültünk a repülőre olvastam egy kicsit, de nem bírtam tovább ébren lenni, ezért bealudtam. 

- Jess, ébredj! Megérkeztünk - keltett anya.

- Mi? Ilyen hamar? Még csak most szálltunk fel.

- Nem, Jess - mosolygott anya. Csak te elaludtál.

- Ja. És hány óra van? - érdeklődtem.

- Mindjárt fél 10.

- Több, mint 3 órát utaztunk, és én észre sem vettem. O.o

- Nem baj. A lényeg, hogy itt vagyunk. Gyere le kell szállnunk - mondta anya.

Mikor leszálltunk, taxival indultunk tovább. Megérkeztünk a házunkhoz. 2 emeletes volt padlásszobával és mondhatni, igen szép...

A szobák óriásiak voltak. Főleg a nappali és a konyha. De hamar megtaláltam a saját szobámat is. A költöztetők segítettek bepakolni a bútrokat. A szobámból végül ez lett...

Nem valami nagy szám, de majd alakítunk rajta. :D

- Anya, kicsit elmegyek körülnézni a városba - mondtam.

- Egyedül akarsz menni? - kérdezte.

- Igen. Miért? Kivel mehetnék? - érdeklődtem.

- Például Sopheval.

És abban a percben Sophe lépett ki a másik szobából.

- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem sikítozva.

- Iderepültem.

- Hát gondoltam, hogy nem gyalogoltál...és akkor most itt fogsz lakni velünk?

- Úgy néz ki...

- Ez de jó mááár :)))

- Anya...elmentünk - szóltam anyának.

- Oké.

Miután anya adott nekünk many-t, elindultunk. Gyönyörű ez a város. Benéztünk egy ruhásboltba is. Én vettem egy nacit, egy pólót, meg egy converse* cipőt.

Sophe is vett egy nacit, egy pólót, meg egy converse* cipőt... :DDD

Mikor haza indultunk, arra gondoltunk, hátha megfordul körülöttünk a ONE DIRECTION. Ebben a pillanatban nekünk rohant 2 ''őrült'' ember.

- Elnézést - fordultak vissza.

Mikor megláttuk őket nem tudtunk mit csinálni, csak tátva maradt a szánk. Néztünk naaagy, bociszemekkel... ;)   

3.rész. Búcsúbuli...:)

Sziasztok. Meghoztam a kövi részt. Ez most egy kicsit hosszúra sikerült, de azért remélem elolvassátok és komiztok hozzá...Jó olvasást! :D :D :D <3

                                            3.rész.

  Másnap reggel nagyon jól ébredtem. Nem tudom mitől, de valahogy nagyon jó volt a kedvem. Gyorsan fel is öltöztem, és lementem reggelizni. Az asztalon egy kis cetli volt, amire ez volt írva: ''Jó reggelt Jess. Elmentünk dolgozni. A reggelid a hűtőbe.'' 

                                                          Anya és apa! SZERETÜNK! <3

U.i. ''Légyszíves pakold be a többi holmidat is, mert tudod, hogy holnap után indulunk és nem szeretném, ha a legutolsó pillanatba kellene pakolgatni. 

  Jajj igen...még be kell pakolni. De legalább a kajám a hűtőben. :)

   Megreggeliztem, aztán felmentem a szobámba összepakolni. Biztos tartott vagy két órát míg összepakoltam, mert válogattam is, mert volt olyan ruha, ami már nem is volt jó rám. Mire összepakoltam dél lett. Anyáék hazajöttek ebédre. 

- Szia Jess - köszöntek.

- Sziasztok. 

- Összepakoltad a ruháidat?

- Igen, de volt ami már nem jó, ezért nem tettem be. :)

- Okés. Nősz, mint a gomba. 

- Kössz anya...mit vártál egy 17 éves ''kislánytól''?

- Jólvan na. Nem szóltam - mosolygott anya.

Asztalhoz ültünk és elkezdtünk enni. Ekkor megcsörrent a telefonom. Sophe volt az.

- Szia Sophe - köszöntem neki.

- Szia Jess. Nem lenne kedved ma délután eljönni kicsit kikapcsolódni mielőtt elmentek? Pld: fagyizni.

- Nem tudom, megkérdezem anyáékat.

- Oké.

- Anya, ebéd után elmehetek fagyizni Sopheval?

- Persze, hogy elmehetsz...utolsó napod van itt.

- Hát igen - elgondolkodtam...

- Ott vagy még? - érdeklődött Sophe.

- Igen itt vagyok. Akkor ebéd után talizunk a fagyizó előtt.

- Jó, ezt megbeszéltük. Szia. :D

- Szia. :D

Megebédeltünk, aztán elindultam a megbeszélt helyre. Mikor odaértem a fagyizó elé, Sophe már ott várt rám. 

- Szia. Azt hittem, már nem jössz - mérgelődött.

- Szia, De látod, hogy itt vagyok.

- Oké. Arra gondoltam, hogy ma összehívhatnánk a baráti kört, és szervezhetnénk egy búcsúbulit - mondta jókedvvel Sophe.

- Hát nem is tudom. Jó lenne, de...

- Mi de? - vágott a szavamba. Utolsó napod itthon. Megérdemled. :D

- Jó. De kiket fogunk hívni?? O.o

- Felhívjuk Sellyt, meg Vickyt. Szerintem ne legyünk sokan, csak az igazi barátok.

- Igen, szerintem is. Akkor én felhívom Sellyt, te pedig hivd fel Vickyt.

- Oké. :)

2 perc múlva*

- Én elintéztem Sellyt.

- Oksa. Én pedig Vickyt. :D

- Akkor jó. Jut eszembe...milyen fagyit eszünk?

- Nekem jó lesz a csokis.

- Igen? Azt én is szeretem. :D

- Akkor jó. Együnk csokisat. :D

Miután megettük a fagyinkat, hazaindultunk. 

- Anya, Sopheval rendezni akarunk  egy bulit - közöltem anyával.

- És mikor?

- Hát, ma. Kb 4-kor.

- Jó. Én nem ellenzem. :D Ez egy búcsúbuli féleség lenne, ugye?

- Igen. Valami olyasmi. :) De én most megyek kicsit összeszedem a kertet, mert ott akarunk ''bulizni''. :D

- Jó, menj csak.

Miután összerájmoltam, meg is érkeztek a csajok. :) Mindenkit nagy öleléssel üdvözöltem. Nagyon jól buliztunk, és nagyon sajnálták, hogy el kell költöznünk, de ők is tudták, hogy ez ellen semmit nem lehet tenni...

- Nagyon jó volt a buli. Hiányozni fogsz nekünk - szomorkodott Selly.

- Ti is nekem, de majd beszélünk skype-on, meg face-en és minden lehetséges módon. :)

- Igen. Így lesz - bólintott Vicky.

- Na jó. Mi tényleg megyünk. :) Nagyon fáradtak vagyunk már, és gondolom te is. Aludd ki magad, mert nem fogsz bírni felkelni. :)

- Oké. Jó éjt.

- Jó éjt - adtunk egymásnak egy utolsó ölelést.

Felmentem, letusoltam, aztán bevágódtam az ágyba. Jó éjt. :)