22.rész. Otthon édes otthon...vagy mégsem?? O.o

Sziasztok! Most egy darabig nem leszek, de légyszi komizzatok, ha nem jó, akkor is. Mindenkit beleértve...:DDD


Másnap már korán reggel kopogtattak az ajtón.
- Ki az? - kérdeztem álmosan, Harryt átölelve. Benyitott Louis.
Hát persze...ki más zavarhatna korán reggel, ha nem te..Louis - mondtam neki, de szerintem nem sokat értett, mivel nagyon álmos voltam.
- Óó...a kis turbékoló Kevinek - mosolygott Louis.
- Mi van? O.o - úgy tettünk, mintha nem értettük volna.
- Mindegy...kifelé az ágyból! - mondta, széthúzta a függönyt és ledobta rólunk a takarót.
- Louis! Te mi az ördögöt csinálsz? - ordított rá Harry (tudniillik reggel nagyon morcos...)
- Csak szólni jöttem, hogy pakoljatok, mert 11-kor indul a repülő - tette keresztbe a kezét Louis.
- Milyen repülő? O.o - értetlenkedett Harry.
- Megyünk haza, ha még nem vetted volna észre... - okoskodott Louis.
- Tényleg... - csapott a fejére Harry - akkor tényleg siessünk.
Louis kiment, mi pedig felöltöztünk és elkezdtünk pakolni.
Mire készen lettünk és lementünk, már mindenki csak ránk várt.
- Hol voltatok? Már azt hittük sosem jöttök le... - tette kezét a derekára Niall.
- Biztos megint turbékoltam...a Kevinek ezt szokták - okoskodott Louis megint...
- Igen Louis...pont azt - mosolyogtunk.
- Mondtam én - nézett a fiúkra.
- Szerintem ideje lenne elindulni...majd a kocsiban turbékoltok tovább - röhögött Liam.
- Oké, menjünk - mondtam és beszálltunk a kocsiba. Már fél 11 volt és méghozzá Louis vezetett. Sietnünk kellett, ezért úgy hajtott, mint egy őrült. Dehát Louis mindig az...mondtuk neki, hogy lassítson, de semmi haszna nem volt. Szerencsére nem lett senkinek semmi baja és gyorsan odaértünk a reptérre. Felültünk és rögtön fel is szálltunk. Harry elaludt, én pedig olvastam. Sophe és Niall nagyon el voltak foglalva egymás szájával, ahogy Milly és Zayn is.
Liam nagyon halkan beszélgetett valakivel telefonon és nagyon mosolygott, Louis pedig őt nézte, mert még ő sem tudta kivel beszél, de ahogy hallottam, mintha egy lánnyal beszélt volna, de az biztos nem az anyja volt...Mindegy...majd kifaggatjuk :P
Hát én nem nagyon tudtam mit csinálni miután meguntam az olvasást, úgyhogy csak a felhőket bámultam az ablak másik oldalán. Szuper...csak Harry aludt. A többiek olyan jól megvoltak...
Pár óra múlva szóltak, hogy kapcsoljuk be az öveket, mert leszállunk. Igy is tettünk. Erre a hangra már Harry is felébredt. Leszálltunk és elvettük a csomagjainkat. Elindultunk...hazafelé? O.o Hát igen. Egy darabig úgy tűnt, de aztán a fiúk rászedtek, hogy menjünk náluk, mert meg akarnak velünk beszélni valami ''nagyon fontos'' dolgot. Mi beleegyeztünk...
                                                 ***
Mikor a házba értünk el is kezdték...
Azt találták ki, hogy költözzünk náluk. Örültünk is neki, de a szüleink már kevésbé...
                                                 ***
- De miért nem? Nem csinálunk semmi rosszat és már különben is 17 évesek vagyunk. Anya légysziii. Ezt nem teheted meg velünk - könyörögtünk, de nem hatott.
- Nem mehettek és kész! Téma lezárva!
Apa hazajött a munkából és őt is elkezdtem kérlelni. Ő mindig is engedékenyebb volt, mint anya.
- Apaaa. - kezdtem - a fiúk meghívtak, hogy lakjunk náluk és légyszi engedd meg. Anya nem akar elengedni, de te elengedsz ugye???
- Először is sziasztok, aztán pedig nem tudom...Milyen volt Sidney-ben? - faggatott - Ugye nem csináltatok ''őrültséget''???
- Ugyan miféle őrültséget csináltunk volna? - legyintettem a kezemmel. Apa csak nézett.
- Nem apa. Nem csináltunk őrültséget és nem is fogunk.
- Akkor mehettek - mosolygott és el készült menni, de én visongva a nyakába ugrottam, ezért nem tudott szabadulni :D
- Dehát...mi az, hogy elengeded? - lepődött meg anya.
- Már 17 éves és tud vigyázni magára - biztatta apa anyát.
- De ha valami őrültséget csináltok... - fenyegetett anya, de a szavába vágtam.
- Nem fogunk semmilyen őrültséget csinálni.
- Ajánlom is... - rázta a mutatóujját.
Gyorsan felmentünk a szobánkba és átcipeltük a táskáinkat Harryéknél, mivel még nem pakoltunk ki, meg még pár cuccot be is dobáltunk.
                                                 ***
Csengettünk az ajtón. Louis nyitottam ki. Valami nagy párnacsatát tartottam, mert minden tele volt taluval és ment a zene. Harry is odaszaladt hozzánk, de csak egy boxer volt rajta.
- Ti miért nem szóltatok, hogy jöttök? Segítettünk volna - mondta Harry és megpuszilt.
- Há-hát meg akartunk lepni - mosolyogtam és közben a fejemet vakargattam.
- És Milly? - szaladt Zayn is az ajtóba.
- Nem tudjuk, mivel nem egy házban lakunk, de szerintem elengedik. Mindjárt fel is hivom.
- Oké. Gyertek be - hívtak.
- Jó.
Bementünk és felhívtam Millyt.