8.rész. Az első csók...:)

...Nagyon megijedtem. Visítani akartam, amikor megszólalt az ismerős hang:
- Cs-s-s-s. Nehogy elkezdj visítani. Én vagyok - suttogta a hang. Elengedte a számat, én pedig hátra fordultam.
- Harry...mi a frászt csinálsz?
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni.
- Pedig sikerült...enyhe szívroham tört rám...
- De ugye jól vagy?
- Persze...semmi baj.
- Akkor jó. Csak gondoltam nem találod meg a WC-t és megmutatom hol van.
- De már megtaláltam, mivel előtte állok...
- Tényleg...milyen igaz.
- Na látod? Menj vissza a többiekhez és én is megyek mindjárt utánad...
- Oké.
Harry nagyon fura volt...méghogy nem találom meg a WC-t...aha, persze..szerintem ez csak kifogás volt, hogy utánam jöjjön. :D De nem bántam...:) Mikor elindultam visszafelé, hangokat hallottam a konyhából...benéztem és láttam, hogy Sophe és Niall szórakozgatnak... Niall mutatta meg Sophenak, hogy hogy tudja beledobni a kaját a szájába. Azt hittem megőrült...érdekes módon próbál közeledni Sophehoz... O.o Úgy döntöttem, nem rontom el ezt a szép pillanatot és inkább visszamentem a többiekhez.
- Hol van Sophe és Niall? - kérdeztem gyanakvóan a többieket. Persze azt nem mondtam, hogy tudom, hogy hol vannak. Kíváncsi voltam, hogy ők mit mondanak.
- A konyhában, azt hiszem... - mondta Zayn.
- Ja...oké. Ahogy végignéztem rajtuk nagyon meglepődtem, mert Zayn és Milly olyan jól elvoltak, hogy már majdnem egymás karjaiba feküdtek. De hát ők tudják mit akarnak...
- És Harry merre van? - érdeklődtem.
- Ááá, a kis szerelmetes... - motyogta Louis, persze azt hitte, hogy nem hallom.
- Mit mondtál??? O.o
- Hupsz...meghallottad?
- Hát igen...meghallottam.
- De hát ami igaz, az igaz. Olyan jól megvagytok Harryvel...
- Louis! 3 napja találkoztunk. Még nem is ismerem igazán...
- Oké, de akkor is tudom, hogy tetszik neked és úgy vettem észre, hogy te is tetszel neki. :D
- Tényleg tetszek neki??? :O Öööö, de kinek ne tetszene Harry?!
- Hát ez igaz, de neked tudom, hogy nagyon tetszik...
- Jó. Ezt a témát most fejezzük be!!!
Kimentem egy kicsit a kertbe gondolkozni. Lefelé hajtott fejjel járkáltam ide-oda. Mondhatni magamnál sem voltam, annyira elgondolkodtam azon, amit Lou mondott. Egyszer csak belebotlottam valakibe. Felnéztem és Harry állt előttem. 
- Jaj, bocsi, olyan figyelmetlen vagyok...
- Semmi baj. Ne keríts neki olyan nagy feneket - mosolygott.
Azt hittem, ott a percben neki esek, olyan szépen nézett azzal a gyönyörű szemeivel.
- Jól vagy?
- Mi? Én? Persze..:)
- Jó, csak mert majdnem rám dőltél...
- Bocsi, nem akartam rád dőlni. 
- Nem történt meg...
- Ja, igen...az igaz.
Össze - vissza beszéltem. Azt sem tudtam mit csinálok.
- Vissza kellene mennünk a házba nem? - kérdeztem Harryt.
- De, persze menjünk.
Én elindultam, de ő visszarántott és megcsókolt..:D