One Direction Forever: 5.rész. A találkozás...:)

Egyszerűen fennakadt a szemünk...nem tudtunk mit tenni.

- Semmi baj - mondtam Harrynek.

- Ugye nem esett bajotok? - kérdezte aranyosan.

- Nem. Semmi bajunk - válaszolt Sophe.

- Akkor jó. Megnyugodtam - mondta Niall megkönnyebbülten.

- Bocsánatkérésképpen meghívunk titeket egy fagyira...benne vagytok? - kérdezte Harry huncut mosollyal az arcán. Ki tudna ellenállni egy ilyen mosolynak???

- Persze, hogy benne vagyunk - mondtuk egyszerre Sopheval. :D

- Én is benne vagyok - mosolygott Niall. :D

- Hát azt tudom - válaszolt Harry. És hova menjünk?

- Nekem teljesen mindegy - válaszoltam még mindig lesokkolva...

- Oké...akkor a Nando's-ba megyünk - döntötte el Niall.

Nando's-ban...*

- Mit kértek? - kérdezte udvariasan Harry.

- Én csak egy epres sütit. Köszi - mondtam.

- Én is ugyan azt - mondta Sophe.

- Oké. Most én jövök!! - mondta Niall türelmetlenül. Kérek egy rakott burgonyapürét, egy rizses darált húst, egy kolbászos pizzát és egy epres joghurt-tortát . :DDD

- Befejezted? - kérdezte Harry.

- Igen :D

Kijött a pincér és felvette a megrendelést.

- Te nem eszel? - kérdeztem Harryt.

- Nem. Én most nem - válaszolta a szemembe nézve.

5 perc múlva ki is hozták, amit rendeltünk.

- Végre itt van... - örvendezett Niall. Mi pedig csak mosolyogtunk.

- És amúgy ti itt laktok Londonban? - kérdezte Harry.

- Igen. Csak most költöztünk ide, és gondoltunk megnézzünk a várost. Elmentünk vásárolni és szó szerint belétek botlottunk. - vigyorogtam. És amúgy nektek most nem kellene valami fontos dolgot csinálni ahelyett, hogy itt eszegettek velünk?

- Nem. Szabad napunk van...:D

- Értem...:D

Mikor mindenki mindent megevett, elindultunk haza.

- Messze laktok? - kérdezték udvariasan.

- Hát...vagy 5 háztömbnyire innen.

- Akkor haza viszünk titeket - jelentette ki Harry.

- Hát...jó. :)

Én előre ültem Harryhez, Sophe pedig hátra Niallhez.

- És tetszik? - kérdezte Harry zavarbaejtően...

- Kicsoda? O.o - kérdeztem meglepődve.

- London... - mosolygott Harry.

- Jaaaa...London...hát igen. Nagyon szép :)

- Igen...szerintem is szép... - mondta Harry :D

Ahogy hallottam Sophe is elvolt Niallel, mert Niall olyanokat kérdezett tőle, hogy van-e barátod? Tetszik-e valaki...

Mikor hazaértünk, elköszöntünk egymástól.

- Még a neveteket sem tudjuk... - mondta Niall.

- Jajj...én buta...ezt is elfelejtettem megemlíteni. Én Jess vagyok, a barátnőm pedig Sophe.

- Hát akkor...nagyon örülök, hogy megismertelek titeket - mondta Niall.

- Mi is nagyon örülünk - mondta Sophe, és ebben a pillanatban Niall távolabb húzta tőlünk, és egy jóéjt puszit adott az arcára. Jó éjt Sophe - mondta aranyosan és megölelte.

- Jó éjt Niall - köszönt Sophe is.

- Hát remélem tényleg nem sérültetek meg, mikor nektek rohantunk, de mindenesetre nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket és remélem, hogy még találkozni fogunk - mondta Harry.

- Semmi baj nincs. Tényleg. És én is nagyon remélem, hogy még fogunk találkozni. Amúgy igaz, hogy szombaton koncerteztek? - érdeklődtem...

- Igen. Igaz. - mondta Harry, és megpuszilta az arcom.

- Az jó. :D

- Igen...és elkérhetném a telefonszámod? - kérdezte Harry.

- Ööö...üümmm...háááát...igen :D persze :D

- Akkor jó. Köszönöm :D

Telószámot cseréltünk, adott még egy utolsó puszit, és elmentek.

- Te jó ééég...te el tudod ezt hinni? - kérdezte Sophe.

- Sok mindent el tudok hinni, de ezt nem nagyon... válaszoltam. És még a telószámomat is elkérte.

- Tényleg??? Ez nagyon jóó :)))

- Igen :D De szerintem menjünk aludni, mert nagyon fáradt vagyok.

- Oké. Én is.