10.rész. Áááááá...:)

Bementünk a konyhába és láttuk, hogy Sophe és Niall ''kuncognak'' egymás ölében. Észre sem vettek minket, csak folytatták tovább.
- Khmm - szakítottam félbe őket, mire ők felpattantak.
- Jujj...mi van? - kérdezte Sophe.
- Ti mit csináltok?
- Hát semmit...
- Aha...a semmi az nem ilyen. Na mindegy. Ti tudjátok. Csak jöttem szólni, hogy mostmár tényleg mennünk kellene.
- Oké. Igazad van.
- Nekem mindig igazam van - büszkélkedtem. :D
Elindultunk a fiúkkal együtt. Én Sopheval mentem, mellette pedig Niall ment. Nagyon elvoltak egymással. Nem akartam őket zavarni, ezért kicsit lemaradtam, Harry pedig hátulról megijesztett.
- Ááááááááááááááá - kezdett el ordítani előttem.
- Ááááááááááááááá - ordítottam én is. Olyanok voltunk, mint akik megőrültek.
- Harry! Te mi a fenét csinálsz? - förmedtem rá.
- Csak megijesztettelek. :D
- Csak...hűűűha...
- Most mi van? Néha ez is kell.
- Hát nekem nem hiányzik...
- Akkor bocsi.
- Nembaj.
Az út nem is volt olyan hosszú a házunkhoz, mivel csak 4 ház volt a mi házunk és Harryék háza között. Mikor odaértünk, puszival és egy nagy öleléssel köszöntünk el egymástól.
Harry odajött hozzám...
- Én semmit nem kapok?
- Nem! Te semmit.
- Akkor ma este nem alszok.
- Akkor mit fogsz csinálni?
- Téged foglak majd idegesíteni... :D :D :D
- Jajj csak azt ne...és nyomtam volna egy puszit az arcára, de ő elfordította a fejét, így a puszi a szájára került...
- Harry!
- Tessék?
- Cuki vagy :) - nyögtem ki, de ez alatt azt hittem, hogy azt mondom, hogy idegesítő vagy.
- Tényleg? Óóó...köszönöm :D Te is cuki vagy...:D
- Mi? Én nem is azt mondtam.
- De bizony azt mondtad.
- Tényleg? Akkor nem azt gondoltam.
- Akkor is azt mondtad...
- Mind1.
- Sophe gyere máááár - szóltam neki fáradtan.
- Megyek.
                                       *Niall szemszöge*
Még utoljára megöleltem Sophet és már menni készültünk, amikor beugrott valami a fejembe.
- Sophe...várj még egy kicsit.
- Mi az?
- Nem lenne kedved holnap eljönni velem vacsorázni?
- De, az nagyon jó lenne, de most tényleg megyek, mert mindjárt elalszok.
- Jó. Szeretlek.
- Mi?
- Csak azt mondtam, hogy szeretlek.
- Tényleg?
- Igen. :)
Adtunk egymásnak mégegy jóéjt puszit és haza indultunk.

Otthon*


Amint beértünk a házba, rögtön leültünk, mert nagyon fáradtak voltunk a mai nap után.
- Mi van közted és Sophe között? - kérdezte Harry.
- Semmi. Barátok vagyunk...
- A barátok nem így viselkednek...
- Akkor nagyon közeli barátok vagyunk.
- Persze...barátok...:)
- Na jó. Lehet, hogy kicsit több annál.
- Na ezt vártuk - szólalt meg Louis.
- Tudom.
- Ha már te is megkérdezted, én is megkérdezem...mi van közted és Jess között?
- Barátok vagyunk.
- Szerintem több van a dologban - féltékenykedett Louis.
- Még semmi komoly...
- Még...
- Igen...még. :)
- Na jó. Akkor mindkettőtök foglalt - dörmögött Louis.
- Nem. Még nem.
- Zaaaayn...te is foglalt leszel... - okoskodott Louis.
- Miért? Honnan veszed?
- Csak rátok kell nézni.
- Kire gondolsz?
- Millyre.
- Hát igen...kedves lány...:)
- Máris gondoltam...
Elmentünk aludni, mert már szét felé dőltünk...de én még egy utolsó utó vacsit haraptam be...;)