12.rész. Béke...:)

Egész este azon gondolkoztam, hogy mi lett volna, ha Sophe nem lép be a szobámba. Végiggondoltam a dolgot és arra jutottam, hogy holnap reggel bocsánatot kérek, és mindent megbeszélek vele.

Reggel*


Még az ágyban feküdtem, mikor bejött hozzám Sophe.
- Jó reggelt.
- Neked is.
- Gondolkodtál?
- Igen. Mindent alaposan végiggondoltam.
- És mire jutottál?
- Igazad van. Nem kellett volna ezt tennünk, de hál'isten te beléptél.
- De mi lett volna, ha nem jövök be? Azon gondolkoztál?
- Igen és köszönöm.
- Mit?
- Hogy így gondoskodsz rólam. Mintha a második anyám lennél...:P
- Ez már csak természetes. És túlzás.
- Amúgy tegnap azt kérdezted, hogy ha szeretem Harry-t, akkor miért nem vagyok vele...Tudom, hogy ezzel nem a tegnapira gondoltál, de beugrott, hogy mit mondtál nekem és valahogy nem tudtam mit csinálni...egyszerűen nem voltam magamnál.
- Jó. Én megértem, hogy szereted, de azért még ennyire ne menjetek el. Még fiatalok vagytok.
- Ez most olyan volt, mintha anyát hallanám, de mind1. Amúgy tudom. Igazad van. :)
Megöleltük egymást, kibékültünk, aztán felöltöztünk. Csengettek az ajtón. Sejtettem, ki lehet az. Kinyitottam...
- Szia Harry - köszöntem neki a földet bámulva.
- Szia Jess. Azért jöttem, hogy megbeszéljük ezt az egészet.
- Igen, az jó lenne. Gyere be.
Bejött és leültünk a kanapéra.
- Nagyon sajnálom, amit a tegnap akartam veled tenni. Nem tudom mi volt velem, én nem ilyen vagyok.
- Tudom. Én sem ilyen vagyok, és nem tudom, mi lett velem.
- Miattam összevesztél a legjobb barátnőddel.
- Semmi baj. Már megbeszéltük és kibékültünk. Végül is nem történt semmi.
- Annak örülök, hogy kibékültetek, de azért máskor próbálok magamnál lenni...:)
- Oké. Én is. De ugye most nem fogod azt mondani, hogy ne találkozzunk többet, vagy hogy utálsz vagy hogy maradjunk csak barátok, mert akkor nem tudom mi lenne velem - hadartam a szavakat.
- Nem :) - mosolygott. Semmi ilyesmiről szó sincs. Még nem tudom biztosra, hogy mit is érzek irántad, de nagyon megkedveltelek.
- Valahogy én is így vagyok vele. Amúgy szóltál valakinek a tegnap estéről?
- Igen, elmondtam a fiúknak, de ugye nem baj?
- Nem, ha csak a fiúknak, akkor nem. Én sem mondtam el senkinek, csak Sophe tud róla. :)
- Jó. :) Amúgy azért is jöttem, hogy...ááá de nem. Ez hülyeség a tegnap este után.
- Mi az? Felejtsük el azt az estét és mond.
- Na jó. Azért jöttem, hogy...de nem muszáj igent mondanod...
- Mond mááár - mosolyogtam.
- Nem lenne kedved ma velem vacsorázni?
- De, lenne :D
- Tényleg? :)
- Igen :)
- Az jó :D Akkor mit szólnál hozzá, ha 4-kor érted jönnék?
- Úgy jó lenne :)
- Akkor 4-re itt vagyok, de most megyek, mert még sok a dolgom ;)
- Oké :)
Kikísértem, adott egy puszit az arcomra és elment. Visszamentem Sophehoz.
- Ki volt az? - kérdezte.
- Harry.
- Mit akart?
- Megbeszéltük ezt az egészet és elhívott randira.
- Az jó.
- Nem is haragszol? Na jó. Ez most hülye kérdés volt.
- Miért? Felőlem járhattok, csak hülyeségeket ne csináljatok.
- Oké anya... :P
Megintcsak elmentünk vásárolni. Most nem is keresgéltünk olyan sokat, csak vagy 2 órát. Ezt a ruhát vettük a randira...

Fél kettőre hazaértünk és megebédeltünk.
                                      *Zayn szemszöge*
- Kiről ábrándozol? - kérdezte Louis vigyorogva.
- Mi?
- Jaj, biztos Milly.
- Mi? Te miről beszélsz?
- Zayn. Látom, hogy tetszik neked Milly, ahogy Harry-n és Niall-en is látom.
- Nekik is tetszik Milly?
- Nem. Milly neked tetszik. Miért nem hívod el randizni?
- Nem tudom. Mi van, ha nem tetszek neki?
- Most hülyéskedsz? Te kinek nem tetszel Zayn?
- Ohh...kössz a bókot.
- Hahaha...nem vagy vicces - bökte meg Louis a vállam.
Kimentem a kertbe, átgondoltam az egészet és végül felhívtam Milly-t.