2.rész. A tanévzáró...:)

Reggel nagyon rossz kedvvel ébredtem, mert nagyon rosszat álmodtam. Méghozzá azt, hogy a bizim 4-es lett. :( Hát elképzelitek, hogy milyen lehet így ébredni...nem találkozhatok velük.
  De miután rájöttem, hogy ez csak egy nagyon rossz álom volt, megnyugodtam. 
  - Jess..reggeliii!! - hallottam anya hangját.
  - Megyek. - kiáltottam vissza.
  
  - Jó reggelt Jess.
  - Jó reggelt anya.
  - Siess a reggelivel, aztán gyorsan készülj el, mert el fogsz késni a tanévzáróról.
  Ok anya. Sietek. Megreggeliztem, aztán felmentem a fürdőbe. Fogat mostam és felöltöztem. Utálom a szoknyát és a blúzt, de muszáj ezt felvennem, mivel tanévzáró. Vége a sulinak. Milyen jó ezt kimondani... . Már nagyon kíváncsi vagyok a londoni iskolámra. 
  Igen londoni; tegnap derült ki, hogy pontosan Londonba fogunk költözni. Na igen...és a fiúk is ott élnek. 
  Anyával és apával elindultunk a suliba. Mikor odaértünk Sophe hangját hallottam a hátam mögött, aztán egy súlyt éreztem az említett területen. Hát persze, hogy Sophie ugrott rám, ki más? Nem tudtam mi lett vele. Aztán leszállt a hátamról és megszólalt:
  - Ti komolyan Angliába költöztök? - kérdezte nagy mosollyal az arcán.
  - Igen, de te miért örülsz ennyire neki? - értetlenkedtem.
  - Miért? Csak azt ne mond, hogy te nem örülsz. - szólt hozzám még mindig vigyorogva. Találkozni fogsz a ONE DIRECTION-nel és te még azt kérdezed, hogy minek örülök?? :OO
  - Jó, annak én is örülök, de annak nem, hogy itt kell hagynom a barátaimat.
  - Ne butáskodj már, majd tartjuk a kapcsolatot. 
  - Ez igan, de amugy te honnan tudsz erről?
  - Hát...egy kismadár csiripelte.
  - És ki volt az a kismadár?
  - Azt nem mondhatom el. De te mikor akartál szólni nekem? Mikor már Angliába vagytok?
  - Nem. Persze, hogy szólni akartam, de nem tudtam, hogy kezdjek hozzá. Azt hittem megharagszol.
  - Már miért haragudtam volna meg? Ha te is örülsz, akkor én is. :D
  - Ezt jó hallani, de nagyon fogsz hiányozni.
  - Jujj...te is nekeeem. :( De menjünk szerintem, mert mindjárt kezdődik.
  - Ok.
Nem hittem a szememnek, hogy Sophie ennyire örül, de legalább nem szomorú. :) Elkezdődött a tanévnyitó. Olyan sokat papoltak, hogy majdnem elaludtam. Mielőtt elaludtam volna, szerencsére vége lett. Aztán az osztályfőnökünk egy rövid szülőértekezletet tartott. Mikor oda került a sor, kiosztották a biziket. Mindenkit egyessével  hívtak ki. 
  - Jessica! Gyere ki a bizonyítványodért - szólított az osztályfőnök.
Lassan, lehajtott fejjel és kíváncsian mentem oda a tanáromhoz.
  - 9,25. Gratulálok Jess - mondta a tanárom.
  - Köszönöm - nyögtem ki meglepődötten. El sem tudtam hinni...9,25 lett az átlagom. Nagyon örültem.
Mikor a tanárunk végzett a bizi kiosztásával, Sophival elkezdtünk visítozni. Mindenki minket nézett. Azt hitték, megőrültünk. De szerintem is azok voltunk.
Elköszöntünk egymástól és haza indultunk.
  Megebédeltünk, aztán felnéztem facebookra és twitterre. Nagyon fáradt voltam. De mikor megláttam twitteren egy mondatot, rögtön felébredtem. Harry tweetelt: ''Május 26-án koncertet adunk Londonban.''
Elkezdtem visítani, amit anya is észrevett. 
  - Minden rendben van? - kérdezte.
  - Igen. Semmi baj - szóltam vissza boldogan. Nagyon örültem, hogy pont egy hét múlva koncertet adnak, mert mi akkor már ott leszünk. A netezéssel nagyon eltelt az idő, ezért elmentem tusolni, aztán aludni. Nem nagyon tudtam aludni, de arra gondolva, hogy holnapután megyünk Londonba, valahogy mégis el kellett aludnom, mert nem fogom bírni bepakolni a többi cuccomat. Jóéjt. :D